Napjaink nemzetközi kapcsolatait leginkább a kultúra és a külpolitika összefonódása jellemzi. Érezhetően kulturális szempontok is jelentős mértékben befolyásolják a külpolitikai döntéseket; már nem csak a hagyományos csatornákon keresztül történik a döntéshozók befolyásolása, hanem (évtizedek óta) egyre inkább kulturális eszközök is szerepet játszanak ebben. Ez a változás tette szükségessé, hogy az egyes nemzetek ne csak a politikai és gazdasági helyzetüket határozzák meg a nemzetközi térben, hanem azt is, hogyan viszonyulnak más nemzetek kultúrájához. A legrégebbi magyar-kínai szervezet, a Magyar-Kínai Baráti Társaság (匈中友协) 1957 óta, valamint a kulturális és művészeti cserekapcsolatok megerősítése terén jelentős Kínai Művészeti Központ (匈中文化交流中心) 1995-ös alapítása is jól illusztrálja: a magyar-kínai kapcsolatok terén a hagyományos diplomácia mellett a civil és kulturális diplomácia alapot képez a két ország közötti stabil és erősödő együttműködéseknek.

A diplomácia sokféle elemet ötvöz, hiszen az országok közötti kapcsolatok tárgyalások útján történő kezelésének eszköze - magában foglalja az emberekkel való "bántás nélküli bánásmód művészetét". (外交是代表一个团体或国家的领导之间进行谈判、商量的艺术。) Kínaiul a diplomácia外交 (𝑤à𝑖𝑗𝑖ā𝑜) fordítással bír, és úgy értelmezendők alatta a módszerek és stratégiák, amelyeket az országok egymáshoz és a nemzetközi szervezetekkel való interakciójuk során alkalmaznak, mint például a békés egymás mellett élés öt alapelve. A kínai Xiandai Hanyu Cidian 《现代汉语词典》 A modern kínai nyelv szótára) úgy fogalmaz, hogy "egy országnak a nemzetközi porondon végzett tevékenysége. Ide tartozik például a részvétel a nemzetközi szervezetekben és tárgyalásokon, a diplomaták kölcsönös cseréje, a szerződések és egyezmények aláírása, és még sok minden más.".

A Baidu Enciklopédia 《百度百科》 a diplomáciáról, mint fogalomról úgy ír, hogy "…egy ország szuverenitásának békés érvényesítése más országokkal szemben. Általában az államfő, kormányfő, külügyminiszter és a külügyi szervezet által folytatott külkapcsolati tevékenységet jelöli, amely az államot képviseli." "A diplomáciai tevékenység néhány alapvető kérdése" (《外交业务的一些基础问题》 国家政治出版社, 2000) című kínai tankönyvben pedig:

"外交是一门综合科学，一种可能性的艺术，外交机构的 活动和国家处理外交事务的授权代表， 在国内和世界上维护国家和民族 的权限、利益和权力，通过谈判和其他形式的和平为解决共同的国际问 题做出贡献。"
"A diplomácia egy komplex tudomány, a lehetőségek művészete; a diplomáciai intézmények és az állam külügyekkel megbízott képviselőinek olyan tevékenysége, amellyel itthon és a világban is fenntartják az állam és a nemzet hatáskörét, érdekeit és jogait, tárgyalások és más békés formák révén hozzájárulva a közös nemzetközi problémák megoldásához.”

教科书《外交业务的一些基础问题》 - 国家政治出版社, 2000

A fentiek segítenek megérteni, hogy a diplomácia milyen célokkal dolgozik, milyen területeket tart kiemelten fontosnak, és milyen eszközökkel igyekszik elérni a céljait.

Korábban, amikor a hagyományos, kőkemény politika eszközei csődöt mondtak, akkor jött képbe a kultúra és vele a kulturális diplomácia. A kultúra ugyanis sokkal finomabb, mégis hatékonyabb, mint a politika. Így alakult ki a kulturális diplomácia, mely lényegében híd két közösség között, egyfajta kommunikációs csatorna. Ezzel pedig jóval tágabb területet ölel fel a puszta kultúránál: magában foglalja az oktatást, a felsőoktatást és a tudományos kapcsolatokat is. Ezzel a tágabb külpolitika egyik legfontosabb, nagy szakértelmet igénylő része lett. Ennek a területnek írott és íratlan szabályai ma már elengedhetetlen részét képezik a nemzetközi kapcsolatok működésének.

Kulturális kapcsolatok, kulturális diplomácia

A kulturális kapcsolatok egyszerűen a különböző kultúrák közötti érintkezést jelentik. Ez az interakció idővel központilag irányítottá és tudatosan tervezetté vált: az államok célja az volt, hogy saját kultúrájukat és szokásaikat terjesszék külföldre – ez a folyamat a gyarmatosítást is magában foglalta. Éppen ezért a földrajzi felfedezések után beszélhetünk valódi nemzetközi kulturális kapcsolatokról, mivel az államok egyre többet tettek azért, hogy nyelvüket és hagyományaikat világszerte elterjesszék.

A kulturális diplomácia lényegében a külügyi igazgatás alapvető része. A kulturális döntések meghozatalában már sokkal nagyobb szerepet kap a társadalom is, ráadásul a média nyilvános jelenléte miatt a döntési folyamatok is sokkal átláthatóbbá váltak. A kulturális diplomácia a XIX. századtól került be a gyakorlatba, ekkor jöttek létre az első kulturális szerződések. Bár ezek még nem voltak nagy horderejűek, mégis, jól kifejezték a kölcsönös elismerés szándékát.

a kulturális és a nyilvános diplomácia külömbsége(i)
文化外交与公共外交的区别

A nyilvnos diplomácia a hagyományos, az államokra és nemzetközi szervezetekre fókuszáló külpolitikai kommunikációtól eltérő, szélesebb közönséget igyekszik tájokoztatni, befolyásolni, meggyőzni és megnyerni, beleértve ebbe egy másik ország közvéleményét és a nemzetközi közvéleményt is, saját külpolitikai céljai és törekvései elérése érdekében. A nyilvános diplomáciának az állam ma már nem kizérólagos szereplője, annak gyakran civil szervezetek és magánszemélyek is részesei, ugyanis egyre több nem-állami szereplő tart fenn nemzetközi kapcsolatokat és képviselteti magát és országát külföldön. A nyilvános diplomácia jelentőségét elsősorban a információs és kommunikációs forradalom, a külkapcsolatok szereplőinek megsokszorozódása, valamint az állampolgárok politikába való bevonásának morális igénye növelte meg. A kulturális diplomácia hosszabb távú perspektívában foglalkozik azzal, hogy az emberek identitása hogyan épül fel és hogyan jelenik meg a párbeszédben, egymással való kommunikációban, míg a nyilvános diplomácia inkább a rövid távú problémákra összpontosít: a társadalom kommunikációs és imázs-formálás szintjén történő megjelenésre (int azt a feti egyszerű ábra is mutatja). Azt tapasztatam, hogy jobb úgy tekinteni a kulturális diplomáciára, amely felelős a művészeti-, kulturális és tudományos területekért, az oktatási cserék előkészítéséért és az ország nemzeti és kulturális identitásáról szóló hivatalos diskurzus fejlesztéséért. Ezzel szemben a nyilvános diplomácia ún. információs ügynökségként működik, ahol a hivatalos kommunikációk, a public relations (PR) és az ország külföldi imázsa értékelhető és terjeszthető (akár propaganda vagy kereskedelmi célból is). Mindkét terület a szűkebb értelemben vett diplomácia alatt működik és abban kapcsolódnak össze, hogy érdekeltek a külföldi társadalmak elérésében más nemzetekben.

Prőhle Gergely szerint a kulturális diplomácia a diplomácia része, de kifejezetten a kulturális, oktatási és tudományos együttműködésre, valamint a tájékoztatásra összpontosít. Gyakorlatilag ez az a terület, ami az országok közötti két- vagy többoldalú kulturális együttműködés különféle formáit foglalja magába. Ezeket a kulturális-oktatási együttműködéseket általában nemzetközi kulturális megállapodások és kétoldalú munkatervek szabályozzák. A kulturális diplomácia lényegében áthelyezi a kommunikációs eszközöket a tudomány, az oktatás és a kultúra területére. A kulcs, hogy a kulturális megállapodásokat nem a politikai színtéren kötik, hanem inkább a háttérben. Akkor lépnek életbe, amikor épp nincs esély politikai egyezségre, de a két ország mégis szeretne közeledni egymáshoz. Magyarország és Kína esetében a cél a meglévő barátság elmélyítése.

Fontos, hogy a nemzetközi kulturális szervezetek, mint például az UNESCO, kulcsszerepet játszanak ezeknek a megállapodásoknak a megvalósításában. A kétoldalú kapcsolatok szempontjából pedig különösen értékes az a munka, amit a külföldön működő magyar kulturális intézetek végeznek. Magyarországon a Magyar-Kínai Baráti Társaság (匈中友协) volt az első olyan szervezet, amely olyan a szakemberekből, tudósokból és diplomatákból állt, akik korábban már jártak Kínában, s így közvetlenül ismerkedhettek meg a kínai kultúrával és a kínai emberekkel. Így hitelesen tudták bemutatni a kínai világot a magyaroknak. A tagságnak kiemelkedő szerepe volt Magyarország országimázsának kínai kiépítésében. Kiváló Kína-szakértői, diplomatái, tolmácsai, valamint hiteles civil közössége megkerülhetetlen volt már ebben az időszakban is, így Magyarország pozitív kínai megítélésében szilárd és hiteles alapot fektettek le. Míg a Kínai Művészeti Központ (匈中文化交流中心) 1995-ös megalakulása új fejezetet nyitott a magyar-kínai kulturális kapcsolatok (civil-, társadalmi) megerősítése terén.

Manapság a kulturális diplomácia egyre fontosabb, mely az úgynevezett "soft power" (软实力, puha hatalom) eszközök közé tartozik. Ennek az a magyarázata, hogy érdekérvényesítéskor sokkal inkább a "gyengébb" eszközöket – vagyis a nemzeti kultúra és értékek globális terjesztését – részesíti előnyben. Úgy is fogalmazhatok, hogy a kulturális diplomácia egy kezdeményezés, ami lényegében értékek, információk, ötletek, hagyományok és kultúra cseréjét jelenti. Nem csupán a nemzeti érdekek előmozdítása, hanem a kapcsolatépítés és a társadalmi-kulturális megértés elmélyítése.

Magyarország ezen a területen jól meg tudja mutatni a magyarságot, a magyar népet, hiszen rendkívül gazdag kultúrával és hagyományokkal rendelkezik. Ezt a feladatot évek óta a Magyar Kulturális Intézetek látják el, melyek közül a pekingi a Liszt Intézet (李斯特中心，北京) látja el, mely megalakulásakor Dr. Buslig Szonja Andrea a Magyar-Kínai Baráti Társaság egyik jelenlegi alelnöke 2013-tól mintegy nyolc éven keresztül vezetett, intézetigazgatóként a "Magyarország-brandet" építette Kínában. Ez volt az első közép-kelet-európai, és harmadik európai uniós tagállami önálló kulturális intézet Pekingben.

Gondolhatunk a kulturális diplomáciára úgy is, mint egy szükséges lépésre, ami előkészítheti a politikai és gazdasági együttműködéseket. Éppen ezért Magyarországnak is tovább erősíti ezeket az értékeket. Egyre több üzleti és civil szervezet kapcsolódik be ebbe a munkába. A civil diplomácia a civil társadalom bevonásával működik. A civil szféra rendkívül fontos, mert ők pártpolitikától függetlenül képesek képviselni az országot. Éppen ezért az államnak is érdeke, hogy együttműködjön a civilekkel az országimázs alakításában.

Az MKBT mellett a Kína Művészeti Központ volt az a szervezet, amely kuturális programjaival, rádióműsoraival, ismeretterjesztő és oktató tevékenységével sikeresen integrálta a Magyarországra látogató kínai mestereket, tanárokat valamint a hazánkban ösztöndíjjal tanuló kínai diákokat. A 2000-es években ezek a személyes kapcsolatok alapozzák meg, hogy Kínáról társadalmi szempontból sokkal pozitívabb kép alakuljon ki. A civil szféra feltörése a nemzetközi porondon mára tény, mely leginkább annak köszönhető, hogy ezen szervezetek érdekérvényesítő képessége már túlnőtte a nemzeti határokat, hiszen a civil társadalom széles rétegeit képviselik. A közvélemény hitelesnek és függetlennek látja őket, emiatt több információval rendelkeznek és komolyabb befolyást gyakorolnak a kormányokra, melyek számára fontos, hogy e civil szervezetek eredményeit és véleményét sem politikai, sem gazdasági döntéseknél nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Magyar Kínai kapcsolatok

Mi, magyarok, mindig is tudatában voltunk keleti eredetünknek, ezért Kínára nem egyszerűen egzotikus helyként, hanem sokkal inkább őshazaként tekintettünk.

Az első kínai, aki Magyarországon járt, Kang Youwei (康有为 1858 – 1927) híres politikus volt. Európai körútja során 1904-ben, majd ismét 1908-ban látogatott el hozzánk. Ő távoli rokonként tekintett ránk, és versben is megörökítette ezt az érzést.

Fehér bőr, rózsás orca – Mégis a fajt szívből ismerni:
Szívélyesen üdvözölnek, kezet szorítanak,
Minden magyar, kicsiny és nagy.
Ritka utazó Magyarországon,
Soha nem látott még senki, hazám messze van –
Én vagyok az első, ki ezt az utat járja
A messzi Kína földjéről.
(Galla Endre)

Az I. világháború után nem volt diplomáciai kapcsolatunk Kínával; a képviseletünket Hollandia shanghai-i képviselete látta el. Ott dolgozott egy magyar miniszter is, aki a magyar ügyeket intézte. Az egyik ilyen ügy, hogy az első világháborúban sok magyar katona esett orosz hadifogságba, és Szibériába, gyűjtőtáborokba deportálták őket. Amikor elengedték őket, jelentős részüket nem szállították haza közvetlenül, hanem Kínán keresztül tértek meg, sőt, voltak, akik ott telepedtek le.

Érdemes megemlíteni Hudec Lászlót (邬达克 vagy teljes nevén: 拉斯洛·邬达克 1893-1958), aki az 1920-as, 1930-as években Shanghai leghíresebb építésze volt, több mint száz épületet tervezett a városban. Nagy Judit Éva, a Magyar-Kínai Baráti Társaság jelenlegi elnöke Sanghajban oktatási-kulturális szakdiplomataként a magyar kultúrát népszerűsítette, formálta a Magyarország képet. Nevéhez fűződik jónéhány sikeres szakmai és kulturális együttműködés – többek között a híres Hudec projekt (magyar építészeti örökség Sanghajban) – elindítása.

A II. világháború után, 1949. október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot majd Kína számos országgal létesített diplomáciai kapcsolatot, amivel megindult a kulturális cserekapcsolat is. Mivel Magyarországon is kommunista fordulat zajlott, hirtelen baráti országokká váltunk. Magyarország az elsők között, már 1949. október 3-án elismerte a kommunista Kínát. Az első hivatalos kínai nagykövetség 1949-ben alakult meg Magyarországon.

1966-ban Kínában kitört a Nagy Kulturális Forradalom (文革). A fő cél az volt, hogy egyetlen, egységes irányvonal határozza meg az egész országot. Mao Zedong (毛泽东 1893-1976) vezetésével ez lényegében egy belső, belpolitikai eseménysorozat volt. A forradalom első évei teljes káoszban teltek: a párt- és államapparátus megbénult, és könyörtelen frakcióharcok dúltak.

Természetesen mindez hatással volt a külkapcsolatokra is. Az összes nagykövetet hazahívták külföldről, a kint maradt személyzet pedig jobban el volt foglalva a belső harcokkal, mint a munkájával. Kína megszakította a kapcsolatot a Szovjetunióval, és inkább az "imperialista" országok felé közeledett, mint Japán és az Egyesült Államok. Az 1960-as években Kína tőlünk is eltávolodott. A Magyar-Kínai Baráti Társaság (匈中友协) tevékenysége az 1960-as évek elején, a szovjet-kínai konfliktus miatt megromló magyar-kínai politikai viszony következtében 1963 után fokozatosan elhalt. Amikor 1966-ban kitört a kínai kulturális forradalom, Magyarország nyíltan bírálta azt. Kína erre válaszul a magyar ügyet egy kalap alá vette a Szovjetunió Kína-ellenes tevékenységével. A feszültség fokozására a kínai hatóságok felhasználták az úgynevezett "ösztöndíjas ügyet". Két, előző évben érkezett magyar egyetemista diák ösztöndíj-hosszabbítási kérelmét megtagadták. Erre válaszul a magyar hatóságok felszólítottak öt, éppen tanulmányai megkezdése miatt hazánkba érkezett kínai egyetemistát, hogy hagyják el az országot. Chen Yi (陈毅 1901-1972) külügyminiszter fogadta a kiutasított diákokat. A kampányba a budapesti kínai nagykövet is bekapcsolódott, és a kínai sajtóban élesen bírálta a magyar kormányt. A két ország között megszakadt a pártkapcsolat is: a Kínai Kommunista Párt (KKP) nem reagált a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Kína kormányának 45. évfordulójára küldött levelére. Ráadásul elutasították a magyar párt 9. kongresszusára szóló meghívást. Azzal vádoltak minket, hogy kommunistaellenes politikát folytatunk. 1967-től a magyar vezetőkhöz intézett levelezésükben már az "elvtárs" megszólítást sem használták, és a kínai nagykövet, valamint a nagykövetség több munkatársa is elhagyta Budapestet.

Szerencsére az 1970-es években újraindult az együttműködés a kultúra, a gazdaság, a kereskedelem, a turizmus, az egészségügy, a kutatás és a tudomány területén, és újra lehetővé vált a diákok ki- és beutazása is. A baráti kapcsolatok helyreállítása végül csak 1979-ben valósult meg. Az 1980-as évek igazi fellendülést hoztak: a kínai közgazdászok és politikusok mintaként tekintettek a Kádár-féle reformokra és az akkori új gazdasági mechanizmusra. Ekkor sok társadalomtudós és közgazdász érkezett Magyarországra tanulmányozni ezeket a folyamatokat. A Magyar-Kínai Baráti Társaság újjászervezésre 1988 nyarán került sor, ahol elnöknek Dr. Tálas Barnát választották. A Társaság hozzáértő képviselői és átgondolt civil diplomáciája kimagasló mértékben járult hozzá ahhoz, hogy − a megfelelő kulturális közeledésre egyébként nagyon érzékeny − kínai közösségek körében a magyar nép iránt érdeklődő és nyitott attitűd alakuljon ki.

A magyar rendszerváltás időszaka, erősödő kapcsolatok

A magyar rendszerváltás nem okozott komoly törést a magyar-kínai kapcsolatban.

A kínaiak elfogadták, hogy Magyarország már nem "elvtárs", hanem "partner". Bár a magyar gazdaság összeomlott, és az ország inkább az euroatlanti integrációval volt elfoglalva az 1990-es években, a kapcsolat nem romlott meg, csak az intenzitása csökkent. 1995-ben megalakult Kínai Művészeti Központ (匈中文化交流中心) alapító okiratában így fogalmazott:

„… felismerte, hogy a kínai kulturális örökség világunk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, az egyetemes kultúra elválaszthatatlan összetevője. A kínai kulturális örökség a kínai nemzet egészének közös szellemi értékeit hordozza, megismerése, megismertetése a Kínai Művészeti Központ célja, melyet hivatásának tekint. Mindennapos tevékenységeivel közvetetten (tagozatai segítségével közvetlenül is) hozzájárul a kínai kultúra tisztább és mélyebb képviseletéhez, és így a két ország (Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság) baráti kapcsolatának erősítéséhez. A kulturális csere folyamatos élénkítésével lehetőségeket teremt az egyes kulturális vonatkozások valós bemutatására…"
匈中文化交流中心成员认识到，中国文化遗产是世界历史与现实中不可替代、独一无二、不可再生的资源，是人类普世文化不可分割的组成部分。 中国文化遗产承载着中华民族的共同精神价值。本中心以学习和弘扬中国文化遗产为宗旨，并将此视为自身的使命。 本中心通过日常活动（以及通过各下属分支的直接活动）间接地推动中国文化的清晰且深入的展现，从而巩固两国（匈牙利共和国和中华人民共和国）之间的友好关系。通过不断促进文化交流，本中心创造机会，真实地展示各项文化精髓与内涵。

Összetett kutató-oktató tevékenységeihez kínai tanárok és ösztöndíjas diákok is csatlakoztak, mellyel olyan közös munka vette kezdetét, amely aktív-, közös magyar-kínai társadalmi programok mentén valóban megalapozta a széles baráti kapcsolatokat a sport, képzőművészet, gasztronómia, oktatás, ünnepek, közösség programok stb... területein. A 2000-es évekre Kína megint fontos lett a magyar politika és gazdaság számára. Ez érthető, hiszen az ázsiai ország eközben hatalmasat fejlődött, és nagyhatalommá vált.

2003-ban Medgyessy Péter volt az első magyar miniszterelnök Münnich Ferenc (1886-1967) óta, aki Kínába látogatott. Ettől kezdve nagyon felélénkültek a politikai és diplomáciai kapcsolatok.

Cserkész Gábor elnök és Medgyessy Péter miniszterenök Zhu Zushou nagykövet úr társaságában a miniszterelnöki kínai látogatás előtt
晓峰主席 和 梅杰希·彼得 总理在总理访华前夕和朱祖寿大使在一起

Dávid Ibolya elnökasszony és Cserkész Gábor elnök a Parlament Gobelin Termében az egyik kínai kulturális eseményen. (2006)
Egyike azon esemnyeknek, amikor Kína sokszínű kultúráját közvetlenül megismerhették a vezetők
波利亚·戴维主席党主席 和 晓峰主席在议会挂毯厅参加某中国文化活动。
这是领导人能够直接了解中国多元文化色彩的活动之一。

A 2010-es kormányváltás sem hozott változást, hiszen továbbra is fontos volt a Kína felé való nyitás.

A politikai és a diplomáciai kapcsolatok legfőbb mozgatórugója a gazdaság, társadalmi elfogadottság tekintetében pedig a civil és a kulturális diplomácia, mely építését a Magyar-Kínai Baráti Társaság kezdte meg, a Kínai Művészeti Központ kiszélesített és megerősített. A kulturális diplomácia terén nagyon felélénkült a kapcsolat a két ország között. Mára megannyi civil szervezet, oktatási és kulturális intézet és közösség emeli tovább a magyar-kínai együttműködések lehetőségeit. A kínai rendszerben az együttműködések gyakran nem államok, hanem cégek között jönnek létre. A kulturális diplomáciában viszont inkább intézmények kötik meg ezeket az egyezményeket. Bár a politika segíthet, elsősorban nem a politikusok szerveznek kulturális programokat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kínai piacra állami segítség nélkül – sőt, néha még azzal is – nehéz betörni.

Míg a nyugati országokra inkább a stagnálás jellemző, Kína egyre nagyobb utat tesz meg a ranglétrán, így ma „a legnagyobb gazdaság”, „legnépesebb ország” jelzőt tudhatja magának. Kína exportvezérelt gazdaság, mely Magyarországnak az egyik legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unión kívül. A Kínába irányuló magyar export is növekszik, multinacionális cégek egyik legfőbb piaca, azonban kis- és középvállalatok is nagy számban exportálnak az országba.

2006-ban megnyílt az első konfuciusz intézet, az ELTE Konfuciusz Intézet (匈牙利罗兰大学孔子学院), ami lehetőséget teremtett arra, hogy ma már az ország szinte bármely pontján lehessen kínai nyelvet tanulni.

Az első shanghai Petőfi-szobrot Nagy Judit akkori kulturális szakdiplomata,
a Magyar–Kínai Baráti Társaság jelenlegi elnöke avatta fel (2008)
匈中友好协会现任主席、时任文化外交官的海笛（Nagy Judit）为首尊上海裴多菲塑像揭幕。

2013-ban Pekingben is megnyílt Dr. Buslig Szonja Andrea vezetésével a fentebb már említett Magyar Kulturális Intézet (Liszt Intézet), mely fellépési lehetőséget szervezett a magyar zenészeknek és táncegyütteseknek, illetve megkezdte Magyarország országimázs kialakítását Kínában.

2013-ban hosszabbították meg az oktatási együttműködési szerződést, aminek része a két ország közötti cserediák-program. Ebben rögzítették, hány diák és mennyi ideig tartózkodhat a másik országban. Emellett több tudományos együttműködés is létrejött. A cserediák-programban Magyarországra érkező kínai diákok szinte mindegyike kapcsolatba került a Kínai Művészeti Központtal, ahol aktívan vettek részt a kulturális és művészeti programokban. Részvételük közvetlen kapcsolatot jelentett Kína kultúrájával és az általuk hozott kínai szemlélettel a magyarok számára. Részt vettek rádióműsorok készítésében, kiállításokon, a legkülönfélébb művészeti / képzőművészeti workshopokban, előadásokban, zeneművészeti-, gasztronómiai-, tudományos programokban.

2007–2008-ban több kínai városban is magyar évadot rendeztek. 2008-ban a Budapesti Könyvfesztivál, 2009-ben pedig a Budapesti Nemzetközi Vásár díszvendége volt Kína. 2012–2013-ban kortárs magyar művészeti tárlatot mutattak be a pekingi Szépművészeti Múzeumban. Érdekesség, hogy ez a kiállítás (fafaragványok és népi festmények) a magyarok többségének nem tetszett, de Kínában jó visszhangja volt.

2013-ban került első alkalommal megrendezésre a Kínai Tavaszünnep össz-kulturális és művészeti Fesztivál a Holdújév a Millenárisban, ahol több mint 15.000 látogató érkezett a helyszíni programokra. A kínai Gálaműsort pedig közel 50.000-en nézték a közösségi videómegosztó felületen. Az ötletgazda és főszervező Kínai Művészeti Központ a szervezésben összefogta Magyarországon működő kínai szervezeteket és a Kínával foglalkozó magyar oktatási- felsőoktatási intézményeket és közös programmal mutatták be Kínát. A Holdújév Fesztivál azóta is, minden évben megrendezésre kerül.

2014-ben a debreceni MODEM-ben kínai kortárs képzőművészeti kiállítást láthattunk. Ez azért különleges, mert az intézet vezetője több kínai tartományba látogatott, hogy kurátorokkal megállapodjon a kiállításról. 2015-ben is több nagyszabású esemény volt: februárban nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban "Az ősi Kína kincsei" című reprezentatív kiállítás, amit Balog Zoltán miniszter nyitott meg, áprilisban pedig híres kínai festő képeit mutatta be a Szépművészeti Múzeum, miközben Kínában Munkácsy-kiállítást rendeztek.

Kulturális diplomácia Magyarországon

A kultúrpolitika legfőbb célja, hogy "reklámozza" az országot külföldön, vagyis közvetítse a kulturális értékeinket és hagyományainkat. Az a cél, hogy minél többen ismerjenek meg minket. Bár ez fontos, az 1990-es évek óta még nem sikerült több kormányzati cikluson átívelő, hosszú távú kulturális diplomáciai stratégiát kialakítani Magyarországon. Amikor 2004-ben beléptünk az Európai Unióba, megváltozott az állami döntéshozatal és a nemzeti érdekérvényesítés kerete, a kulturális politika viszont továbbra is állami hatáskörben maradt. Felértékelődött a régiók szerepe, ami új, európai dimenziót adott a magyar kultúrának is. Ez annak köszönhető, hogy az EU nem a politikai, hanem a kulturális nemzeti logikát követi.

A magyar külpolitika sokáig úgy tekintett a kultúrára, mint egy "puha" helyettesítő vagy kiegészítő eszközre. Sokszor a kulturális diplomácia képviselői a nemzetközi térben szívesebben hangsúlyozzák a kultúra szabadságát és politikától való függetlenségét, ahelyett, hogy az ország szigorú külpolitikai érdekeit képviselnék.

A 2010-es évektől a helyzet megváltozott, hazánkat jelentős mértékben képviselik szervezetek Kínában, köztük kiemelkedik a Liszt Intézet, de a Magyar-Kínai Baráti Társaság Kínában működő partnereivel olyan közösséget alkot, amely komoly szellemi értéket képvisel, kiváló lehetőséget kínál a tudástranszferre, valamint arra, hogy a fiatalabb generáció bevonásával még szorosabbra fonjuk a két nép közötti kötelékeket a jövőben.

Kulturális diplomácia Kínában

A kínaiak kifejezetten kedvelik a "soft power" (puha hatalom) koncepcióját. A 2000-es évektől kezdve tudatosan törekednek arra, hogy ezt a puha erőt kulturális diplomáciával töltsék fel, amire rengeteg pénzt áldoznak. A "puha hatalom" fogalma Joseph Samuel Nye Jr. (1937-2025) nevéhez fűződik. Ez azt jelenti, hogy egy ország a kényszerítés és a lefizetés helyett a vonzerejével éri el, hogy más országok a neki tetsző módon cselekedjenek.

Kína ma már nem erőlteti rá az együttműködést a fejlődő országokra, ehelyett egyre nyitottabb arra, hogy figyelembe vegye azok céljait és igényeit. Ez egyfajta kiegészítő eszközként működik a kezükben, és nagy népszerűségnek örvend Kínában. A puha hatalom legfontosabb forrásai a kultúra és a történelem. Ezért Kína keresi azokat az értékeket, amelyek segítségével nemzetközi népszerűségre tehet szert. A kulturális rendszer reformját már a XVI. Pártkongresszuson (2002) elindították, és a XVII. Pártkongresszuson (2007) hivatalosan is meghirdették a puha hatalom szerepének növelését.

Kína annak érdekében, hogy külföldön jobban megismertesse és "reklámozza" magát, több intézményt hozott létre más országokban. Az egyik ilyen nagy, nálunk már elterjedt fontos intézmény a Konfuciusz Intézetek hálózata, ami legfőképpen nyelvoktatással és más tanulmányi feladatokkal foglalkozik.

Kína hivatalos magyarországi kulturális intézményének elindítását a Kínai Művészeti Központ segítette. Cserkész Gábor elnök és Ma Ying alelnök aktív segítségével, többéves előkészítést követően 2020-ban nyitotta meg kapuit Zuglóban a Budapesti Kínai Kulturális Központ (中国文化中心 布达佩斯) , melynek fő feladata a kulturális kapcsolatok ápolása. "A magyar-kínai barátság és a hosszú távú kölcsönös megbecsülés újabb jelét adjuk ma" - emelte ki az eseményen Csák János volt kulturális miniszter, hozzátéve, hogy az intézmény megnyitása újabb mérföldköve a magyar és kínai együttműködésnek, amely a kultúrán kívül kiterjed a gazdaságra, a kereskedelemre és a pénzügyekre is. Gong Tao (龚涛), Kína magyarországi nagykövete felidézte, hogy a budapesti Kínai Kulturális Központ 2020-as megalakulása óta eltelt többéves tervezés és előkészület alatt mindig teljes támogatást kapott a magyar kormánytól. Reményét fejezte ki, hogy a központ megnyitás hozzájárul majd a két ország kulturális és gazdasági kapcsolatainak további erősítéséhez.

Kínában működik egy kormány által alapított és befolyásolt ösztöndíjprogram is, a China Scholarship Council (国家留学基金委员会). Ez támogatja a kínai diákokat abban, hogy külföldön tanulhassanak. Ezzel lehetővé teszik a hallgatóknak, hogy megismerjék más országok hagyományait, miközben a sajátjukat is terjesztik.

Megjegyzések, hasznos linkek

• ...
• ...
• ...