"Keleti adatok, nyugati számítás" | 东数西算
Hogyan építi fel Kína a felhőjét - állami startégia, globális vezető IT szolgáltatók, innovációk és AI c Cserkész Gábor | 2026.01. v1 CC BY-NC-ND 4.0
Kína nem csupán felhőszolgáltatásokat épít; digitális szuverenitást épít, egy olyan hálózatot, ahol minden szerver, minden campus és minden munkafolyamat összhangban van a nemzeti prioritásokkal.
A legtöbb országban a felhőalapú infrastruktúra (és régiók) ott fejlődnek, ahol a piac olcsó földterületeket, gyors internetet és stabil áramellátást talál. Ez közgazdasgi tén. De Kínában ez másképp működik: a politika jelöli ki az irányt. Az országnak pedig (erre is) van egy országos programja: az Eastern Data, Western Computing (azaz a Dong Shu Xi Suan, 东数西算, melyre jelen cikkben az EDWC rövidítést használom), amely eldönti, hogy hol kell a felhő-alapú IT -nak növekednie. Ennek a nemzetstratégiai projekt nyomán az adatközpontokat a szárazföld belsejébe helyezi át, távol a zsúfolt keleti városoktól. Mindeközben a fenntartható adatközpontok térnyerése kritikus a Digitális Kína (数字中国 - [öszefoglaló oldal itt]) számára. Mi fog történni?
- Kína adatközpont- és felhőpiaca tovább növekszik 2026-ban. A mesterséges intelligencia iránti kereslet nagymértékben hajtja ezt a növekedést, ami fellendíti Kína beruházásait (erőművek, adatközpontok, hűtőrendszerek, infrastruktúra).
- A regionális erőforrások tovább optimalizálódnak, hatékonyabb hasznosulást tesznek lehetővé az olyan kormányzati politikák, mint a "Keleti adatok, nyugati számítás" (东数西算) miatt.
- Az ország felülről lefelé irányuló megközelítése szembesült bár néhány kihívással, de összességében hatalmas előnyt jelentett abban, hogy az állami és a magánszektort összefogva támogatta a mesterséges intelligencia fejlesztését, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt egy évtizeddel ezelőtt a megújuló energiával tette. Ez a folyamat tovább folytatódik.
- Az adatközpontok túlzott kiépítésének jelei kicsit határozottabban mutatkoznak, hasonlóan ahhoz, ami a kezdeti szakaszban kiépített felhőinfrastruktúrával történt.
Miért van szükség adatközpontokra? Mert a világon naponta több milliárd gigabájt adat keletkezik. Az adatközpontok hatalmas szerverparkokat (tárolóegységeket) kínálnak, ahol a fájljaink, fotóink és vállalati adatbázisaink biztonságban elférnek. Ezek az adatokat pedig folyamatosan feldolgozzuk, "információvá alakítjuk", így a sok feladat – például az időjárás-előrejelzés, a mesterséges intelligencia tanítása vagy a komplex mérnöki szimulációk – olyan hatalmas számítási teljesítményt igényelnek, amire az otthoni gépek nem képesek. Az adatközpontok ezt a számítási kapacitást is biztosítják.
Mennyi információt fogadunk be naponta? Érdekes kérdés, és remek kutatási terület. Már évtizedekkel ezelőtt is megdöbbentő mennyiségű információ ért minket, de ez a terhelés azóta is megállíthatatlanul, exponenciálisan növekszik. Egy mérvadó 2009-es amerikai kutatás rávilágított, hogy egy átlagember már 2008-ban is napi 34 GB-nyi adatot fogyasztott. Az ébren töltött idő alatt körülbelül 105 000 szó jut el hozzánk (ez másodpercenként 23 szót jelent), és ebben benne van minden – a televíziótól és a rádiótól kezdve az újságokon át az internetig, a videójátékokig és a videókig. Ez a mennyiség olyan hatalmas, hogy egyetlen hét alatt egy átlagos laptop teljes tárolókapacitását képes lenne megtölteni. Ez a 34 GB nem a számítógépünkre letöltött fájlok méretét jelenti, hanem az érzékszerveink által befogadott információk becsült digitális megfelelőjét. Tehát ennyi adatot kell az agyunknak és a figyelmünknek nap mint nap feldolgoznia. Az információs infláció tempója döbbenetes. Míg a 1970-es években az átlagembert érő napi információ negyedakkora volt, addig 2008-ra mintegy 4,5-szeresére nőtt a mennyiség. A trend folytatódott a 2010-es években: 2012-re az amerikai átlag már 63 GB/nap volt, 2015-re pedig meghaladta a 75 GB/nap értéket. A 2020-as évekre a vizuális (főként videó) tartalmak dominálnak az adatmennyiségben, míg a szöveg és audió tartalmak inkább az interakciók számában és a befogadott elemi információegységek (szavak, hangjegyek) szintjén jelentősek. Az emberi agy számára mindhárom típus komoly terhelést jelent együttesen – nem véletlenül beszélünk információs túlterhelésről, hiszen a rengeteg videó, kép, szöveg és hang folyamatosan verseng a figyelmünkért.
Az internetes böngészés, közösségi médiafelületek használata mára a napi rutin része. Egy átlagos magyar napi 200+ percet (3-3,5 órát) internetezik (ide értve minden online tevékenységet). 2025-ben a globális adatok szerint egy átlagos felhasználó naponta 141 percet (azaz 2 óra 21 percet) tölt a közösségi média felületein. Míg a világátlag 141 perc, a Z generáció tagjai (16–24 év közöttiek) ennél jóval többet, átlagosan napi 181 percet (3 óra 1 perc) töltenek görgetéssel. Emellett böngésszük a híroldalakat, blogokat: naponta számos online cikket futunk át, ezzel is jelentős szöveges információt fogyasztva. A médiamix tehát egy átlagos napon valahogy így néz ki: egy átlagos felnőtt ma már naponta körülbelül 8-12 órát tölt valamilyen médiatartalom fogyasztásával (ebben benne van a párhuzamos használat is, például amikor tévézés közben görgetjük a telefont). A magyar statisztikák (NMHH, Médiapiaci jelentés 2025) összegzése szerint 2024-ben az offline médiumok együttes fogyasztási ideje ~464 perc volt, míg az online médiáé ~204 perc.
Még ha van is átfedés a párhuzamos médiahasználat miatt, ezek az adatok jól mutatják, hogy ébren töltött időnk nagy részében valamilyen információáramlás ér minket. Egy átlagos ember ma naponta több GB információval találkozik. Ha az összes befogadott tartalmat (legyen az egy újságcikk, egy Facebook-poszt, egy tévéhíradó, egy YouTube videó vagy épp egy rádióműsor) digitális adatmennyiségre fordítjuk, akkor 2020-as évek elejére ez becslések szerint több 10GB gigabájt naponta. Már 2008-ban is kb. 34 GB volt ez a mennyiség naponta az USA-ban, és a trendet látva ma (2025 körül) akár a 100 GB/nap nagyságrendet is megközelítheti egy technológiailag fejlett környezetben élő személy esetében (bár pontos, friss mérés erre nem áll rendelkezésre). Magyarországon is elképesztően sok információ jut el egy személyhez nap mint nap – ha megszorozzuk ezt a ~11 órát a lakosság számával, országos szinten is hatalmas mennyiségű emberi figyelem és adatáramlás jelenik meg naponta. Globális léptékben vizsgálva az emberiség összesített napi információfogyasztása döbbenetes számokat ölt. Ha az egész világ népességére vetítjük, a Föld ~5,3 milliárd internetfelhasználója naponta átlagosan 6 óra 38 percet tölt online. Ez összesítve azt jelenti, hogy az emberiség egy nap alatt több milliárd órányi emberi figyelmet fordít a digitális médiára. A DataReportal elemzése szerint a világ összes felhasználója naponta összesen 14 milliárd órát tölt a közösségi média platformokon – ami napi szinten 1,6 millió évnyi együttes emberi időnek felel meg. Ezek a számok felfoghatatlanul nagyok, és jól mutatják, hogy globális szinten milyen információcunamiban élünk, azonnal érthetővé válik, hogy a kínai Nemzeti Adatügyi Hivatal (NDA) egy hároméves akciótervet hajt végre, amelynek célja, hogy az adat ne csak tárolva legyen, hanem aktívan pörgesse a gazdaságot.
2025-re az emberiség információtermelése és fogyasztása minden korábbi szintet meghalad. Az adatmennyiség évente megközelíti a 150 zettabájtot, és a szakértői előrejelzések szerint 2025-2028 között tovább fog emelkedni (akár 180-200 zettabájt éves szinten). Bár ennek csak töredéke marad tartósan eltárolva, a napi információs tapasztalat – amit egy átlagember megél – folyamatosan sűrűsödik. Ez egyszerre jelent óriási lehetőségeket (hozzáférünk szinte bármilyen tudáshoz, szórakozáshoz) és kihívásokat (a figyelem megoszlása, félretájékoztatás, túlterheltség). A XXI. században naponta több információval találkozunk, mint elődeinknek hónapok vagy évek alatt volt lehetőségük, és ez a trend 2026-ban tovább erősödik.
Kína napjainkban a világ egyik legnagyobb "adatgyára". Kína felelős a világon naponta keletkező összes adat jelentős részéért. Becslések szerint 2025-ben Kína naponta körülbelül 0,4 zettabájt (azaz 402 millió TB (terabájt) adatot generál és mozgat meg. Ez éves szinten közel 147 zettabájtot jelent, ami a teljes globális adatmennyiség több mint egynegyede. A kínai internetezők (akik már több mint 1,1 milliárdan vannak) a világ legaktívabb digitális fogyasztói közé tartoznak. De az országban több olyan tényező van, ami extrém módon megpörgeti az adatforgalmat. Elsőként a mindennapi élet alapját képező szuper-appok (WeChat 微信, Alipay 支付宝) és platformok használata, melyeken a fizetés, az ügyintézés és a közösségi élet zajlik. Emellett itt vannak a napi rutin részét képező rövid videók és live-streaming: a TikTok (eredetei nevén: douyin 抖音, bár a logó és az alapvető funkciók megegyeznek a nemzetközi TikTokkal, a Douyin 2026-ra egy sokkal fejlettebb ökoszisztémává vált, amely messze túlmutat a puszta videómegosztáson) és a vásárlással egybekötött élő videók (e-commerce streaming 直播带货) óriási sávszélességet igényelnek. Kína 2025 végére már a 10 gigabites vezetékes hálózatokat is elkezdte kiépíteni, a mobilforgalom több mint 45%-a pedig már 5G-n zajlik, ami gyorsabb és nagyobb adatmennyiségű tartalomfogyasztást tesz lehetővé (10G és 5G dominancia).
2025 végére a digitális gazdaság alapvető iparágai már a kínai GDP több mint 10%-át adják, miközben Kína úttörő az adatkereskedelemben. Shanghaiban és Shenzhen-ben olyan adattőzsdék működnek (Shanghai-i Adattőzsde 上海数据交易, Shenzheni Adattőzsde 深圳数据交易所), ahol a vállalatok legálisan adhatnak-vehetnek strukturált adatcsomagokat. Például egy logisztikai cég eladhatja az anonimizált szállítási útvonal-adatait egy biztosítónak vagy egy várostervezőnek. Ezáltal az adatnak közvetlen, pénzben kifejezhető értéke lesz. Ezekhez a legkorszerűbb számítási központok, adatparkok kellenek, melyekkel 2025-re Kína számítási teljesítménye meghaladta a 300 EFLOPS-ot, ami világelsőséget jelent. De a nyers adat is csak akkor értékes, ha algoritmusok dolgozzák fel. A kínai "AI Plus" (人工智能+) stratégia lényege (), hogy minden iparágba (a textilgyártástól az autóiparig) beépítik a mesterséges intelligenciát, amely a folyamatosan beáramló adatokból azonnali döntéseket hoz.
Ez a hatalmas adatmennyiség és ennek jövőbemutató kezelése-, feldolgozása-, modellezése az oka annak, hogy Kína rohamtempóban építi az adatközpontjait. Ez a szakcikk pedig pontosan erről szól - a "Keleti adatok nyugati számítás (vagy feldolgozás)" projektről, amely a sűrűn lakott keleti partvidék adatait a ritkábban lakott, de megújuló energiában gazdag nyugati tartományok adatközpontjaiba irányítja.
2022.
2022 elején Kína elindította a Keleti Adatok, Nyugati Számítás (东数西算) kezdeményezést, amely egy stratégiai terv az adatfeldolgozás áthelyezésére a keleti part menti régiókból a nyugati tartományokba. Elsődeleges célja az volt, hogy enyhítse az energianyomást keleten, és kiaknázza a bőséges megújuló energiaforrásokat nyugaton. Ennek a kínai kifejezésnek szó szerinti jelentése: "adatok keletről nyugatra történő átvitele számítás/feldolgozás céljából". Itt hadd jegyezzem meg, hogy ennyire lenyűgöznek a kínai betűszavak, hogy milyen szépen tud egymásba zsúfolni négy karaktert, milyen harmonikusan tud hangzani, és milyen sok értelmet és tömörséget tud alkotni, milyen sok jelentést hordoz magában: "东数西算" – zseniális modern "chengyu".
MEGJEGYZÉS: A programnak nincs önáll site-ja, de a projektindító nagyriport: hivatalos összefoglalója itt olvasható, mely a legtöbb infografikát és térképet tartalmazza, amely segít megérteni az adatfolyamok irányát. A Kínai Internet Információs Központ (CNNIC) Digitális Kína jelentések éves statisztikái arról, hogyan halad az infrastruktúra kiépítése. Guizhou Tartományi Big Data Hivatal oldalán a dsj.guizhou.gov.cn címen szntén tájékozódhatsz az aktuális helyzetről.
A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC, 国家发展和改革委员会) ezt a váltást a nemzeti számítási teljesítmény elosztásának optimalizálására és a zöld energiafelhasználás előmozdítására szolgáló eszközként vázolta fel a nyugati régiókban [lásd: "Az EDWC projekt elindítása: A "Keleti adatok, nyugati számítás" hivatalos bejelentése (2022)]. A terv nyolc nemzeti számítástechnikai központot jelöl ki: keleten a Jing-Jin-Ji (Peking-Tianjin-Hebei), Jangce-delta, Guangdong-Hong Kong-Macao Greater Bay Area, Chengdu-Chongqing, míg nyugaton Belső-Mongólia, Guizhou, Gansu, Ningxia térségek. Ezek a központok központi adatfeldolgozási csomópontokként szolgálnak, támogatva a keleti gazdasági központok digitális infrastrukturális igényeit. A projekt integrálja az adatközpontokat, a felhőalapú számítástechnikát és a big data-t egy új számítástechnikai hálózati rendszer létrehozása érdekében.
Nemzeti nagy adatközpont-rendszert hoz létre, és megerősíti a számítási teljesítmény tervezését és intelligens ütemezését, összhangban Kína 2035-ös Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Fejlődési és Víziójával (2035年远景目标), melyet gyakran a 14. Ötéves Tervvel együtt említenek (a hivatalos dokumentum címe: 中华人民共和国国民经济和社会发展第十四个五年规划和2035年远景目标纲要).
Kína adatközpont-stratégiája - 东数西算工程
Kína reform és nyitás (改革开放) politikája 1978-ban vette kezdetét Mao elnök halálát követően, Deng Xiaoping vezetésével. A "tengista" reformok rakták le Kína modern technológiai fejlődésének alapjait azáltal, hogy a tudományt és a technológiát az ország elsődleges termelőerejeként határozták meg. Amikor Teng 1988-ban kijelentette ezt (“科学技术是第一生产力”), szakított a korábbi maoista felfogással, amely az osztályharcot vagy a puszta munkaerőt tartotta a legfontosabbnak. Ő ismerte fel, hogy Kína csak akkor emelkedhet fel, ha a technológiai fejlődést helyezi a gazdaság középpontjába. Ma, a digitális korszakban ez a tétel finomodott. Ahogy korábban már utaltam rá, a számítási kapacitás (算力 - Suànlì) lett ennek az "elsődleges termelőerőnek" a legújabb, legfontosabb megnyilvánulási formája. Végül is, ez a mondat lett a motorja annak a folyamatnak, amely Kínát agrárországból technológiai szuperhatalommá transzformálta.
A mesterséges intelligencia a XXI. század legnagyobb átalakulást jelentő technológiája. Kulcsfontosságú a jövőbeli geopolitikai befolyás szempontjából, ezért fejlesztése és alkalmazása az adatközpontokban elhelyezett számítási teljesítményre ("compute"), a mesterséges intelligenciát működtető hardverinfrastruktúrára támaszkodik.
A megvalósítással kapcsolatos problémák ellenére az EDWC mennyiségileg megerősítette Kína nemzeti számítási kapacitását, növelte az adatközpontok hatékonyságát, és a megújuló energia arányát az adatközpontok villamosenergia-fogyasztásában. A projekt elindítása óta Kína előrelépést tett az adatközpontok kiépítésében és bár az EDWC belpolitikai kérdés, eredményei szélesebb körű geopolitikai következményekkel járnak, amivel Kína:
- erősíti mesterséges intelligencia alapú vállalatainak globális versenyképességét.
- világelsővé pozicionálja magát az adatközpont-iparban.
- intengrálja az adatközpontokat a Peking BRI-kínálatába - "Adatközpont-diplomácia".
- növeli technológiai szuverenitását.
- fejleszti a PLA mesterséges intelligencia képességeit és elősegíti / ösztönzi a telepítésüket.
- áthidalja a számítástechnikai teljesítménybeli különbségeket az USA és önmaga közt a nagyhatalmi versenyben.
Láthatod, hogy Peking számára a nagyobb nemzeti számítási kapacitás a pozíció erősítésével jár a globális mesterséges intelligencia versenyben. Hivatalosan is elismerte, hogy a számítási kapacitás a "digitális gazdaság korszakának kulcsfontosságú termelőereje"(算力是数字经济时代的生产力), mert 2021 októberében Xi Jinping a KKP Központi Bizottságának politikai büroja előtt tartott beszédében is hangoztatta, majd a 2022-es G20-csúcstalálkozón és a 20. Pártkongresszuson is megerősítette, hogy:
"算力是新时代的核心生产力,是数字经济的基石和心脏。"
"A számítási kapacitás az új korszak alapvető infrastruktúrája és a digitális gazdaság magja.""
Xi Jingping - 2022-es G20-csúcstalálkozó és a XX. Pártkongresszus
...párhuzamba állítva azt a mezőgazdasági civilizáció idején a vízzel, az ipari civilizáció korszakában pedig az elektromossággal. Ezzel egyidőben amerikai szakértők – köztük a Center for a New American Security (CNAS) és az NSCAI (National Security Commission on Artificial Intelligence) elemzői – a számítási kapacitást a "nemzetbiztonsági infrastruktúra ma még hiányzó darabjának" nevezték, elismerve, hogy "a számítási kapacitás-előny idővel szélesebb körű gazdasági előnyökké adódik össze".
Az EDWC egyik gyakorlati célja, hogy Kína nemzeti számítási kapacitását 2025-re 300 EFLOPS-ra (FP32) növelje.
MEGJEGYZÉS: az EFLOPS egy szuperegység a számítógép "számítási teljesítményének" mérésére, teljes megnevezés: Exa Floating-point Operations Per Second, ami azt jelenti, hogy "másodpercenként egymilliárd lebegőpontos művelet". Ha a Föld mind a 8 milliárd embere másodpercenként elvégezne egy számítást, akkor az egész emberiségnek négy évnyi megállás nélküli számításra lenne szüksége ahhoz, hogy ugyanannyi munkát végezzen el, amennyit egy 1 EFLOPS-os számítógép egy másodperc alatt el tudna végezni. Őrület. Nem?
2023-ban Kína már 14 nemzeti szuperszámítógépes központtal (国家级超算中心), 633 hiperskála-méretű és nagy adatközponttal (超大型和大型数据中心), valamint 60 intelligens számítási központtal (智算中心) rendelkezett. Az EDWC második évében, 2024-ben a projekt már 43,5 milliárd yuan közvetlen befektetést vonzott. Három évvel az indulás után, 2025 januárjában a kínai DeepSeek-R1 modell (深度求索, a "gondolkodó modell") – amelyet az EDWC Wuhu adatközpont-klaszterében (芜湖数据中心集群) telepítettek – valósággal letarolta a világot, Donald Trump elnök pedig "ébresztőnek" nevezte Kína mesterséges intelligencia terén elért áttörését.
A mesterséges intelligencia fejlesztéséhez szükséges élvonalbeli technológiákkal foglalkozó első szakpolitikai irányelv 2006-ban jelent meg: az Államtanács "Nemzeti Közép- és Hosszú Távú Tudományos és Technológiai Fejlesztési Terve" 《国家中长期科学和技术发展规划纲要(2006—2020年)》 a kutatás-fejlesztést (研发, R&D) helyezte előtérbe. További lendületet adott a 2012-es "Intelligens Okos Gyártás Ötéves Terve" 《“十四五”智能制造发展规划》, amely az ipari robotokat és a "dolgok internetét" (IoT) kulcsfontosságú technológiákként azonosította. 2016 decemberében az AI-t a központi kormány 69 kiemelt feladata közül a hatodik helyre sorolták. Végül a 2017-es "Fejlesztési Terv a Mesterséges Intelligencia Új Korszakáért" 《新一代人工智能发展规划》 dokumentumban Peking hivatalosan is célul tűzte ki, hogy 2030-ra a világ vezető hatalmává válik az AI területén. Kína mesterséges intelligencia fejlődéséhez elengedhetetlen a megfelelő számítási kapacitás – éppen ezért a számítási és adatközponti infrastruktúra fejlesztésére irányuló felhívások kéz a kézben jártak az AI fejlesztési tervekkel.
Kína 2016-ban közzétett 13. ötéves tervében 《中华人民共和国国民经济和社会发展第十三个五年规划纲要》 a kormányzat már szorgalmazta a "nemzeti big data platformok és adatközpontok kiépítését", valamint a "big data és a felhőalapú számítástechnika kulcsfontosságú technológiáiban való áttörésekre való összpontosítást".
A 2017-es Fejlesztési Terv a Mesterséges Intelligencia Új Korszakáért (新一代人工智能发展规划 New Generation AI Development Plan), amely összesen 64-szer hivatkozott a számításra (计算), kiemelte az alábbiak építésének szükségességét:
- Adatközpontok (数据中心)
- AI szuperszámítógépes központok (人工智能超级计算中心) - CSET (Center for Security and Emerging Technology): China’s Artificial Intelligence Strategy (新一代人工智能发展规划) - elemzés a kínai MI-iparpolitika és az adatközponti infrastruktúra összefüggéseiről. Kapcsolódó: “人工智能+”(AI+) 2024年政府工作报告 - 中国政府网
- Felhőalapú számítási központok (云计算中心)
Xi Jinping a kínai mesterséges intelligencia fejlesztésének megingathatatlan híve, aki külön is hangsúlyozta az adatközpontok építésének fontosságát. Xi személyesen elnökölt két, kifejezetten az AI-re fókuszáló Politikai Bizottsági (Politbüro) tanulmányi ülésen (ezek olyan találkozók, amelyek a pártvezetés politikai döntéseit irányítják), az első ilyen ülést 2018 októberében tartották, ahol Xi az "MI egészséges fejlődésére" (ld.: 人工智能健康发展) szólított fel.
Ezzel szemben egy frissebb, 2025 májusi AI-ülés (KKP Politikai Bizottságának egyik kiemelt tanulmányi ülése, a Nemzeti Adatigazgatási Hivatal stratégiai fóruma) már a hardver- és szoftverszuverenitásra (软硬件自主可控) összpontosított, valószínűleg közvetlen válaszként az USA azon erőfeszítéseire, amelyek Kína AI-fejlődésének korlátozására irányulnak. Emellett Xi egy 2022-es cikke a KKP Qiushi (求实) című folyóiratában (《不断做强做优做大我国数字经济》 Folyamatosan erősítsük, optimalizáljuk és bővítsük hazánk digitális gazdaságát) említést tett egy országosan integrált adatközponti hálózat kiépítésének szükségességéről. A cikkben Xi Jinping felvázolta, hogyan kell Kínának a digitális technológiát a nemzeti hatalom alapjává tennie:
- A digitális technológia mint "élet-halál" kérdés: kijelentette, hogy a digitális gazdaság fejlesztése nem csupán gazdasági lehetőség, hanem a nemzetbiztonság és a nemzetközi versenyképesség záloga. Ezért az alapvető technológiákban (chipek, algoritmusok, szoftverek) el kell érni az önellátást.
- Új típusú infrastruktúra (新基建): itt jelölte ki az irányt az országos szintű, integrált adatközpont-hálózatok kiépítésére. Ez vezetett közvetlenül a 2022 februárjában hivatalosan is elindított EDWC stratégiához.
- A digitális és a reálgazdaság integrációja: hangsúlyozta, hogy a digitális gazdaságnak nem szabad "elszakadnia a valóságtól". A technológiát a hagyományos iparágak (gyártás, mezőgazdaság, energia) átalakítására kell használni (ez az Okos Gyártás alapja).
- A platformgazdaság szabályozása: itt is megjelent az "egészséges fejlődés" igénye. Xi kijelentette, hogy véget kell vetni a technológiai óriáscégek monopolhelyzetének és az "adatkapitalizmus" vadhajtásainak.
- Nemzeti adatkormányzás: Az adatot "stratégiai erőforrásként" határozta meg, amelyet az államnak egységesen kell kezelnie és védenie.
Az ilyen magas szintű megbeszélések azt mutatják, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése és a hozzá szükséges adatközponti infrastruktúra a legfelsőbb pártvezetés politikai támogatását élvezi. A fentiekből láthatod, hogy az EDWC Kína (negyedik) nemzeti szintű erőforrás-átcsoportosítási projektje.
MEGJEGYZÉS: a századforduló után Kína három óriási mérnöki projektet indított el azzal a céllal, hogy a szűkös erőforrásokat optimálisan ossza el a különböző régiók között. A Dél-Észak Vízátvezetés (南水北调), a Nyugat-Kelet Áramszállítás (西电东送) és a Nyugat-Kelet Gázszállítás (西气东输) a 2000-es évek elején valósult meg, megelőzve az EDWC-t, amely az adatokat továbbítja.
Az EDWC kialakulásának főbb álomásai.
- 2020. március: az EDWC tervként először jelenik meg a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) dokumentumaiban.
- 2020. szeptember: kísérleti program indul Lanzhouban (Gansu tartomány).
- 2020. október: a Huawei elkezdi említeni az EDWC-t kommunikációjában, jelezve a terv átgyűrűzését a magánszektorba.
- 2021. március: a 14. ötéves terv rögzíti egy országosan integrált big data központrendszer kiépítésének szükségességét.
- 2021. július: megjelenik a "Hároméves cselekvési terv az új adatközpontok fejlesztésére (2021–23)" 《新型数据中心发展三年行动计划(2021-2023年)》, amely konkrét célokat határoz meg.
- 2022. február: a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság (NDRC) és további három minisztérium közös dokumentumot adott ki, amelyben jóváhagyták a nemzeti számítási csomópontok kiépítésének megkezdését a Peking-Tienjin-Hopei régióban, a Jangce-deltában, a Guangdong-Hongkong-Maka "Greater Bay Area" 粤港澳大湾区 övezetben, valamint a Chengdu-Chongqing (成渝地区双城经济圈) régióban. Ezzel mind a nyolc nemzeti csomópont megkapta a jóváhagyást, teljessé vált az országosan integrált big data központrendszer elrendezése, és hivatalosan is megkezdődött a "Keleti adatok, nyugati számítás" projekt teljes körű végrehajtása.
- Az EDWC hivatalosan 2022. február 17-én indult el nyolc nemzeti számítástechnikai csomópont (国家算力枢纽节点) és tíz nemzeti adatközpont-klaszter (国家数据中心集群) kiépítésével. A koordinációt 2023-tól a Nemzeti Adatügyi Hivatal (NDA) végzi.
- 2022-től napjainkig: a projekt folyamatosan halad előre, fókuszában az adatközpontokra épülő, országosan integrált számítási hálózat kiépítése áll. Optimalizálják az adatközpontok földrajzi eloszlását és elősegítik az adatok-, valamint a számítási erőforrások országos szintű ütemezését és elosztását.
- 2025. első negyedév (legfrissebb adatok): A nyolc nemzeti csomópont összesített számítási kapacitása elérte a 215,5 EFLOPS (215,5 trillió művelet másodpercenként) szintet. Ezen belül az intelligens számítási kapacitás (AI compute) aránya kiemelkedően magas. Alapvetően megvalósult a csomópontok közötti 20 milliszekundumos késleltetési kör, ami jelentősen javította a felhasználói élményt. Ez jelzi, hogy a projekt a minőségi javulás és a hatékonyságnövelés szakaszába lépett: 200 EFLOPS nemzeti számítási kapacitás elérése, adatközponti rackek 60%-os kihasználtsága, energiahatékonysági mutató (PUE) 1,3 alá szorítása és az internetes késleltetés (latency) 20 ms alá csökkentése.
A hálózat egy "hub-and-spoke" (kerékagy és küllő) modell („轴辐式” 模型) szerint működik. Csomópontok (hubs, 轴): központi koordinációs pontok, amelyek összesítik és elosztják az adatterhelést a régiók között, a klaszterek (spokes, 辐) pedig operatív egységek, amelyek a tényleges számítási feladatokat, adattárolást és valós idejű munkameneteket végzik.
Az EDWC már nem csupán egy technológiai terv, hanem egy össz-kínai gazdasági és biztonsági hálózat, valós AI-megoldásokat táplál. Kína 2029-re tervezi elérni azt a szintet, ahol az adatinfrastruktúra "vízszintesen" összeköti a régiókat, "függőlegesen" pedig áthatja a teljes közigazgatást és gazdaságot. Xinjiang és Tibet bevonása pedig azt mutatja, hogy Peking az adatközpontokat a határmenti stabilitás és a nemzetközi digitális befolyás eszközeként is használja. Egy évvel az EDWC elindulása után Kína már 14 nemzeti szuperszámítógépes központtal (国家级超算中心), 633 hiperskála-méretű és nagy adatközponttal (超大型 és 大型数据中心), valamint 60 intelligens számítási központtal (智算中心) rendelkezett. Az EDWC harmadik évfordulóján a Kelet-Kína felől érkező számítási kapacitás iránti igény átcsoportosítása nyugat felé rendezetten halad, és a számítási teljesítmény klaszteresedési hatása kezd kibontakozni, ami igazolja a projekt alapvető célkitűzéseinek sikerét.
Bár a számítási teljesítmény és a rack-kapacitás kulcsfontosságú az AI szempontjából, Pekingnek költséghatékony módon kell kiépítenie ezt a kapacitást, aminek egyik módja az adatközpontok PUE (energiahatékonysági mutató) értékének optimalizálása. Az energiaigényes adatközpontok PUE-értékének javítása alapvető fontosságú az energiafogyasztás és a kapcsolódó költségek minimalizálása érdekében. 2021-ben a kínai adatközpontok átlagos PUE-értéke 1,5 volt, miközben az EDWC 2022-es követelményei előírták, hogy a keleti adatközpontoknak 1,25 alatti, a nyugatiaknak pedig 1,2 alatti PUE-vel kell rendelkezniük. 2025 januárjára ígéretes eredmények születtek: a jelentések szerint 246 kínai „zöld” adatközpont átlagos PUE-értéke elérte az 1,2-t. Az NDRC (Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság) szerint 2031-re Kína átlagos PUE-szintje eléri a nemzetközi élvonalat, vagyis egy szinten lesz az Egyesült Államokéval. Az amerikai adatközpontok várható átlagos PUE-értéke 2028-ra 1,15 és 1,35 közé tehető.
Kínának ügyelnie kell arra is, hogy a számítási kapacitás növelése közben ne veszélyeztesse klímavédelmi céljait. Bár teljes áramellátása továbbra is viszonylag környezetszennyező – a villamosenergia-termelés 61%-a szénből származik –, Kína egyben a világ legnagyobb új energiatermelő-építője is, beleértve a megújuló forrásokat. Az új létesítmények, mint az EDWC adatközpontjai, képesek kihasználni a hálózatba belépő megújuló energiát; a központi kormány ezért célul tűzte ki ennek évi 10%-os növelését. 2024-ben az NDRC kijelentette, hogy az EDWC nemzeti csomópontjain épülő új adatközpontokban a zöldáram aránya meg fogja haladni a 80%-ot. Az előrejelzések szerint 2035-re a megújuló és a nukleáris energia fogja biztosítani a kínai adatközpontok áramellátásának 60%-át.
Annak ellenére, hogy a hálózati korlátok miatt nehézségekbe ütközik a megújuló források adatközpontokhoz való csatlakoztatása, és kihívást jelent annak ellenőrzése is, hogy az energia "piszkos" vagy zöld forrásból származik-e, a kitartás elengedhetetlen a magas energiafogyasztásuk miatt. 2020-ban az adatközpontok Kína teljes villamosenergia-felhasználásának 2,7%-át tették ki, ami 2030-ra 3,7%-ra fog emelkedni. A Csinghua Egyetem (Tsinghua University) tanulmánya kimutatja, hogy a nyugat-kínai régiók adatközpontjai élen járnak a fenntarthatóságban, míg a Jangce-delta és a Gyöngy-folyó torkolatvidékének (Greater Bay Area 粤港澳大湾区) létesítményei kevésbé környezetbarátok.