Digitáis Kína felemelkedése | 中国的数字化崛起
Kína digitális ambícióinak alakulása és kulcsfontosságú kezdeményezések (az elmúlt 8' év) 中国数字战略的演进与关键举措 （近八年）
Kristin Shi-Kupfer és Mareike Ohlberg kutatásai alapján
Cserkész Gábor | 2025.12. v1
CC BY-NC-ND 4.0
A Digitális Kína (数字中国) 2025-ben 10 éves, az ezt megelőző informatizáció pedig lassan 40. Átlátni szinte lehetetlen, nagyon sok rétege és aspektusa van, nem beszélve a cselekvési tervekről és a drasztikusan bővülő technológiai fejlődés-okozta innovációs lehetőségekről. Több mint 30 éve dolgozom az IT szakmai / tanácsadói területén, Kína kultúrája és művészetei - ezen keresztül pedig a kínai világ - gyermekkorom óta "rabul ejt". Mivel ezeket a területeket is érintette digitalizáió, ebben a közös metszetben igyekeztem felzárkózni. Évekkel ezelőtt olvastam egy tök jó, átfogó tanumányt, amit Kristin és Mareike írtak, amely sokkal közelebb vitt a digitális Kína felemelkedésének megértéséhez. Jelen cikk fő gondolatmenete tőlük származik.
Úgy illik, hogy röviden bemutassam a hölgyeket. Kristin a Trieri Egyetem sinológia professzora és a MERICS szenior társszerzője. Szakértő Kína digitális politikájában, médiapolitikájában, civil társadalmában és emberi jogaiban. 2007 és 2011 között Pekingben dolgozott és Kínáról tudósított különböző német nyelvű médiumoknak. 2019 óta tagja a Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium, valamint a Szövetségi Oktatási és Kutatási Minisztérium által kezdeményezett, a digitális üzleti modellekkel foglalkozó kínai-német munkacsoportnak. Mareike Ohlberg (kínai nevén 马晓月) német sinológus, a GMF vezető munkatársa, valamint Kínával foglalkozó Parlamentközi Szövetség tanácsadója.
A 2000 évek elején Kína informatikai vállalatainak digitális infrastruktúra térhódítása egyre nagyobb aggodalmat keltett Európában. Az olyan nagy és részben államilag támogatott vállalatok, mint a Huawei, az Alibaba vagy a Tencent már akkor is részt vettek a távközlési hálózatokban, adatközpontokban és online fizetési rendszerekben Európa-szerte. Emlékszem arra az MKB-s informatikai projektre, amely a banki informatikai hálózatkorszerűsítésre fókuszált, és amelyben a Huawei valamint a ZTE hálózati megoldásaival is az ajánlattevők közt volt. A bevezetésre került új 5G távközlési szabvány valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a Huawei hardvere és szoftvere még jobban beágyazódjon Európa kritikus infrastruktúrájába. Kína volt az egyetlen ország, amely már akkor megelőzte az ENSZ Nemzetközi Távközlési Uniójának "2020-as 5G fejlesztési ütemtervét" (IMT Vision (ITU-R M.2083). A kínai szakértők vezető szerepet töltöttek be a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 5G csoportjában, a 3GPP-ben (3rd Generation Partnership Project, a mobilkommunikáció gerince; a munkája nélkül nem létezne a globálisan egységes mobilinternet, amit nap mint nap használunk), a szabványok 40% és a dokumentumok 32% Ők nyújtották be.
A kínai távközlési óriások globális vezető szerepe az 5G-ben csak egy példa arra, hogy Kína hogyan válik a digitális innováció erőművévé. Xi Jinping elnök hangsúlyozta Kína fontosságát abban, hogy vezető szerepet töltsön be a feltörekvő technológiák terén – beleértve a mesterséges intelligenciát (AI), a nanotechnológiát, a kvantumszámítástechnikát, a big datát, a felhőalapú számítástechnikát és az intelligens városokat.
Kína mára jelentős előrehaladást ért el az AI-alapú alkalmazásokban (például az arcfelismerésben), a blokklánc technológiákban és a kvantumszámítástechnikában. A kínai vállalatok sikeresen versenyeznek világszerte az IKT-termékekkel és szolgáltatásokkal, melynek egyik oka az, hogy a kínai kormányzat proaktívan alakítja a feltörekvő technológiák nemzetközi szabványait – beleértve a blokkláncot, a Dolgok Internetét (IoT) és az 5G-t – azáltal, hogy vezető pozíciókat szerez a nemzetközi szabványalkotó testületekben.
A kínai csúcstechnológiai vállalatok fokozatosan hódítják meg az európai piacokat és digitális technológiáik egyre inkább megtalálhatók a pénzügyi technológiai (fintech), az e-kereskedelmi és a távközlési struktúrákban. Ez növeli a potenciális biztonsági kockázatokkal kapcsolatos aggodalmakat, melyeket az Európából Kínába irányuló kettős felhasználású technológiák (olyan termékek, szoftverek, technológiák és velük kapcsolatos szolgáltatások, amelyek mind polgári, mind katonai célokra felhasználhatók) folyamatos átadása tovább súlyosbítja ezeket az aggályokat.
Kína digitális stratégiája a teljes gazdaságot és társadalmat lefedi. A gyors technológiai fejlődés pedig új gazdasági növekedést generál, elősegíti a hatékony kormányzást és ellenőrzést és globális hatalmi befolyást vetít előre. A Digitális Kína stratégia gazdasági célokat ötvöz szélesebb normatív és biztonsági célokkal, hogy felerősítse és alakítsa a globális szabványokat és normákat. Ezen célokat számos jelentős kezdeményezés támogatja:
Kína IKT szektorában tapasztalható egyedülálló állami-magán érdekek szövetsége támasztja alá a Digitális Kína stratégiát (数字中国) és cselekvési terveit. A kínai korány a nemzetközi versenytársak (Google, Facebook, Twitter vagy Amazon) blokkolásával (A "Nagy Tűzfal" 防火墙, de a kínai nyelvben az "Arany Pajzs Projekt" 金盾工程 nevű, jóval hivatalosabb kormánymegnevezés utal a teljes cenzúra- és felügyeleti rendszerre, amelynek része a tűzfal) nevelte fel a hazai IT-bajnokait, a Baidu-t (百度 -> keresés), az Alibaba-t (阿里巴巴集团 -> e-kereskedelem, fizetés) és a Tencent-et (腾讯 -> közösségi média, üzenetküldés), amelyek szinte versenymentes környezetben építették fel hatalmas felhasználói bázisukat és üzleti modelljeiket ("BAT").
Megjegyzés: Link az Arany Pajzs Projektről szóló részletes leíráshoz (Baidu Baike), mely a projekt hátterét, céljait és főbb komponenseit mutatja be.
Lehetővé tette számukra a nemzetközi terjeszkedést, valamint a külföldi tőkéhez való hozzáférést a tengerentúli tőzsdéken történő jegyzések révén. A ZTE (中兴通讯) és a Huawei (华为), a két nagy kínai távközlési berendezésgyártó vállalat esetében különösen nyilvánvaló volt a korányzat általi kooptáció kormányzati finanszírozás és preferenciális beszerzés formájában.
Nehéz – sőt szinte lehetetlen – nyomon követni a befolyás-, az állami ellenőrzési mechanizmusok és a nemzetközi kapcsolatok hálózatát, amely Kína burjánzó innovatív startup ökoszisztémáját, a kockázatitőke-alapokat, a helyi és tartományi kormányokat valamint a hadsereget körülveszi. Nyilvánvaló strukturális előnyökkel rendelkezik ambiciózus terveinek megvalósításában, amelyek célja a gazdaság digitalizálása és a globális technológiai vezető szerep elérése.
Kína hatalmas tőkét csatornáz a saját irányítású alapjain át a feltörekvő technológiákba. Az informális "először fejleszt, aztán szabályoz" (先发展，后监管) szlogen szellemében a kormány lehetővé teszi a kereskedelmi szereplők számára, hogy innováljanak és gyorsan piacra kész termékeket állítsanak elő egy olyan digitális ökoszisztémában, amely védve van a külföldi versenytől. Kína körülbelül 2020–2021 között kezdett elfordulni ettől az elvtől. A technológiai cégek elleni nagyszabású fellépések (pl. az Alibaba/Ant Group büntetései, a játékszabályozás szigorítása) azt jelzik, hogy a kormány a korábbi laissez-faire megközelítésről áttért egy sokkal szigorúbb, kockázatminimalizálásra fókuszáló szabályozási környezetre.
Kína digitális stratégiáját azonban nem szabad pusztán gazdasági tevékenységnek tekinteni.
Egyrészt a polgári-katonai integráció 2014 óta kiemelt nemzeti stratégia. Az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az ország "tudományos és technológiai szuperhatalommá" váljon, szoros összefüggésben kell szemlélni azzal az ambícióval, hogy uralja a feltörekvő kettős felhasználású technológiákat (értsd: polgári/kereskedelmi alkalmazási lehetőségekkel, de könnyen és hatékonyan átalakíthatók vagy felhasználhatók katonai célokra is), fejlessze a kiberhadviselési képességeket, fegyverezze fel a mesterséges intelligenciát és elérje a kvantumfölényt. Másrészt Kína a digitális technológiákat a vállalatok és polgárok feletti hatékony kormányzásra és ellenőrzésre is felhasználja. Két fő célra összpontosított:
Ezek erőteljes eszközök a kibernetikus kormányzás, a társadalmi irányítás és ellenőrzés víziójának megvalósítására. Lassan tíz éve 2017 júliusa óta hatályos Kiberbiztonsági Törvény (中华人民共和国网络安全法, angolul itt érhető el: Translation: Cybersecurity Law of the People's Republic of China (Effective June 1, 2017)) szabályozza az IT infrastruktúra és rendszerek védelmét, a közszolgáltatások adatkezelését és a gazdasági, valamint társadalmi szereplők jogi megfelelését. A külföldi vállalatok hozzáférése Kína digitális és távközlési piacaihoz továbbra is korlátozott a szigorú kiber- és adatbiztonsági szabályozások által teremtett informális akadályok miatt. A Digitális Kína stratégia (数字中国) a stratégiai tervek (战略部署) egyike, mely a nemzeti "informatizáció" legfelső szintű tervezését, "átfogó" stratégiáját és végállapotát jelenti, melyben fókuszterület a Kibernagyhatalom (网络强国) startégiája is.
Kialakult egy országos "Társadalmi Kreditrendszer" (社会信用体系), amely egy big data-val működő eszközkészlet a törvények, szabályozások vagy kormányzati célok betartatására a vállalatok és magánszemélyek pontozásával.
Megjegyzés: a dokumentum teljes címe: Az Államtanács közleménye a Szociális Hitelrendszer Építési Tervének (2014-2020) vázlatának kiadásáról 国务院关于印发社会信用体系建设规划纲要（2014—2020年）的通知 (国发〔2014〕21号) (Guofa [2014] 21. szám)
2025-ben a rendszer egyrészt részleges konszolidáció mentén működik, ami azt jelenti, hogy az állam elsősorban a vállalati kreditrendszert (Corporate Social Credit System, 企业社会信用体系) konszolidálta. Ez a rendszer hivatalosan működik, és szigorú korlátozásokat (pl. fekete listákat) alkalmaz a nem megfelelő adó-, környezetvédelmi és munkaügyi előírásoknak nem megfelelő cégekkel szemben. Az egyéni polgári kreditrendszer nem egyetlen, egységes pontszámban valósult meg, hanem a helyi hatóságok és a pénzügyi intézmények célzottabb, különálló listáinak és figyelmeztetéseinek (pl. magas szintű fogyasztástól való eltiltás) kombinációjában él. A fő funkciója a megfelelés kikényszerítése a politikai és társadalmi normáknak.
A 2020 évek elején a Digitális Kína stratégia számos belső és külső kihívással nézett szembe, amelyek nehezítették Kína ambícióit.
E kihívások ellenére Kína továbbra is törekedett a digitális innovációra és vezető szerepre, lásd: AI és szabadalmak, stratégiai programok és belső innovációs törekvések. Ezek a programok komoly hatással vannak Európa gazdaságára. A "Digitális Selyemút" (数字丝绸之路) elmélyítette Kína digitális elérését Európában, így az EU már pár évvel ezelőtt szembesült Kína legversenyképesebb IT-szereplőinek növekvő kereskedelmi jelenlétével és az ezekkel szembeni kritikus függőséggel. A szellemi tulajdon védelme a kutatási együttműködésekben, valamint az összekapcsolt digitális piacok kezelésével kapcsolatos új szabályozási kihívások jelentős megoldandó feladatokat jelentenek napjainkban.
De Kína csúcstechnológiai felemelkedése nem jelent fenyegetést az EU számára önmagában: ha az innováció viszonosságon és átlátható együttműködésen alapulna - túllépve a protekcionista logikán - minden fél profitálhatna az új ötletekből és fejlesztésekből. Viszont a valóság az (vagyis inkább az látszik), hogy Kína az önellátás útján jár, ami alapvető kihívásokat támaszt az együttműködés és a kölcsönös bizalom elé. Az EU-nak jelenleg nincs (én nem ismerem) egy valóban európai - egységes - innovációs ökoszisztémája, ami azt mutatja: az EU nehezen birkózik meg a helyzettel.
Az európai döntéshozóknak meg kell akadályozniuk azt a legrosszabb forgatókönyvet, amelyben egy széttagolt EU egy digitálisan felkészült Kínával néz szembe, amely egy megosztott-, digitális gazdaságban versenyez az USA-val. Hacsak Európa nem zárkózik fel és nem válik versenyképessé a kulcsfontosságú digitális technológiák terén, fennáll a közvetlen veszélye, hogy Kína és az USA közé szorul - vagy már Kína és az USA közé szorult. Prioritásként kellene kezelni az európai digitális piac megerősítését, biztonságos ellátási láncok kialakításával a megbízható partnerek között az alapvető digitális technológiák terén, és stratégiailag hatékony és autonóm digitális politikákat kellene kidolgozni.
Éberségre, egységre és befolyásra van szükség ahhoz, hogy érvényesüljünk egy olyan digitális világban, amelyet egyre inkább Kína alakít.
Lehetséges jövőbeli pályák Kristin és Mareike szerint 2019-ben
Mégpedig akkor, amikor először kimondták: "Építsünk ki egy nyitott és mindenki számára előnyös nemzetközi együttműködési mintát a digitális területen" (建设开放共赢的数字领域国际合作格局). Ennek már két éve, amikor a Xinhua beszámolt (2023-ban) a Központi Bizottság és az Állami Tanács által kiadott új Digitális Kína-tervről, amelyet a People's Daily első oldalán hozta le "A digitális kínai építkezés globális elrendezésének terve" 《数字中国建设整体布局规划》 címmel. A Xinhua által publikált tervben első alkalommal foglalja hivatalosan is be a Párt Globális Digitalizált Fejlődés (全球数字化发展) koncepcióját a Digitális Kína legfelsőbb szintű (cselekvési) tervébe.
A Huawei (华为, neve egyébként gyakran fordítható "Kínai Teljesítmény" vagy "Dicsőséges Cselekedet" értelemben), a kínai távközlési vállalat, amely a 2010-es évégn számos iparosodott országban vált viták középpontjává, minden másnál jobban megtestesíti a Digitális Kína globális felemelkedését. Nevének angol fordítása azt jelzi, hogy a vállalat sikertörténete nemzeti tervrajzként is szolgál: "Kína (华 hua) képes (为 wei)" Az ambíciót, hogy vezetővé váljon a digitális technológiák terén, politikai és gazdasági motívumok egyaránt vezérlik. A kormány számára a digitális kor lehetőséget kínál arra, hogy helyreállítsa Kína vélt "jogos helyét" a globális rendben.
A kormány által belföldön felnevelt Huawei elindult, hogy terjeszkedjen a tengerentúli piacokra. Csak 2014 és 2018 között több mint kétszeresére növelte bevételeit, elérve a 108 milliárd USD-t. Ezt a hatalmas növekedést leginkább a külföldi piacokon elért sikerek vezérelték. 2017-ben a vállalat megelőzte az Ericssont és ma már a legnagyobb globális piaci részesedéssel rendelkezik a mobil infrastruktúra berendezések terén. 2018-ban a Huawei a világelsővé vált a mobiltelefonok globális értékesítésében, megelőzve az Apple-t. Huawei 2025-ben a következő fő területekre összpontosít a nemzetközi szankciók és a technológiai verseny kihívásai közepette: a 6G kutatás, az AI (Pangu (盘古) nagyméretű AI-modell) fejlesztések, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet az AI-alapú infrastruktúra (pl. Ascend chipek) biztosítására a kínai és nemzetközi partnerek számára, a Harmónia OS (Hongmeng – 鸿蒙) ökoszisztémájának bővítése, és az autóipari intelligens megoldások (IAS).
A hivatalos kormányzati történelem szerint Kína évszázadokon át a világot vezette a tudományos és technológiai innováció terén. Európa ipari forradalma után Kína félig gyarmatosítás alá került, ami egy "századnyi megaláztatást" indított el, amely csak a az "1949-es győzelemmel" ért véget. Most a kormány abban érdekelt, hogy a mesterséges intelligencia és más digitális technológiák által hajtott technológiai forradalom révén visszafordítja a trendet és helyreállítja korábbi dicsőségét. Szeretném hatrozottan felhívni a figelmet az "AI Plus"-ra (人工智能+), mely a 15.-ik ötéves terv egyik legfontosabb irányelve. A digitalizációra pedig semmi sem lesz nagyobb hatással, mint a mesterséges intelligencia ennyire mélyreható integrációja. Ismerd meg a Kínai Államtanács által közzétett véleményét a "AI Plus akció mélyreható végrehajtásáról" (kínai nyelven: "人工智能+" 行动的意见)
A kína kormányzat legitimitása nagymértékben a gazdasági teljesítményen alapul; nemzetközileg is mérhető (!) teljesítményen. A stagnáló vagy akár csökkenő növekedés komoly veszélyt jelent a hatalom megragadására. Ezért az átfogó digitalizációt alapvető fontosságúnak tekintették az ambiciózus gazdasági modernizációs napirend szempontjából, amely Kínát a világ műhelyéből globálisan vonzó innovatív termékekkel és szolgáltatásokkal rendelkező csúcstechnológiai vezetővé emelheti a modernizált gyártási folyamatok mellett. Ezért a digitalizációs célok kiemelkedő szerepet kapnak Kína makrogazdasági tervezésében és alapvető fontosságúak az ambiciózus ipari és technológiai kormányzati tervezésben is.
Ezért, a makrogazdasági terveket konkrétabb és technológia-specifikus tervek egészítették ki, amelyek meghatározták az egyedi kormányzati intézkedéseket, időtáblákat és végrehajtási célokat (igen, újra a mantra: AI, a felhőalapú számítástechnika és a Big Data). A "Made in China 2025" (MiC 2025, 中国制造 2025) stratégia 2015 májusából a legátfogóbb iparpolitikai terv Kína 10 kulcsiparágára: ebben az Állami Tanács (国务院) nagy hangsúlyt fektetett az intelligens gyártásra az ipar digitális átalakulásának (a hagyományos, munkaerő-intenzív kínai gyárakat digitális, hálózatba kapcsolt, automatizált és adatközpontú létesítményekké alakítsa át) elősegítése érdekében.
A "nagy nemzeti megújulás" eléréséhez Kína technológiai fejlődésre törekedett és törekszik ma is, miközben egyidejűleg felerősítette azt, amit a komrány "diszkurzív hatalomnak" (话语权) nevez, a globális szabványok és normák alakítása révén. Ugyanakkor a polgári-katonai integráció 2014 óta kiemelt nemzeti stratégia lett, mert Kína uralni akarta a feltörekvő digitális kettős felhasználású technológiákat saját, csúcstechnológiájú katonai képességeinek fejlesztése érdekében.
A Digitális Kína hatása messze túlmutat földrajzi határain. Digitális termékei és szolgáltatásai mára meghódították a globális piacokat. Kína vezető szerepe nyilvánvaló a digitális infrastruktúrával, az e-kereskedelemmel és a kutatási együttműködéssel kapcsolatos nemzetközi kezdeményezésekben.
kulcsfontosságú kezdeményezések, melyek elindították Kínát a digitalizáció útján.
Minden Xi Jining "digitális Fujian" víziójából eredt
Itt jön képbe az ún. Digitális Selyemút (数字丝绸之路), mely keretében Kína nagy digitális infrastruktúra-projekteket kezdeményezett, mint pl. a kábelhálózatok építését, amelyek Ázsiát és Európát szárazföldön kötik össze. Előrehaladást ért el a feltörekvő technológiák nemzetközi szabványainak kialakításában is (5G és a jövőbeni 6G technológiák szabványainak lefektetésében a 3GPP és az ENSZ Nemzetközi Távközlési Uniója (ITU) keretein belül), elősegítve az ipari részvételt, valamint vezető pozíciókat szerezve a nemzetközi szabványalkotó testületekben. Ennek eredményeként Kína ma már vezető szerepet tölt be a blokklánc technológia, az 5G és a Dolgok Internete (IoT) szabványosításában.
Ma már Kína digitális IT-bajnokai rendre versenyeznek az európai digitális piacokon, széles körben értékesítik szubvencionált termékekeiket és szolgáltatásaikat. A 2020 éveket megelőzően is sürgető problémát jelentett a szellemi tulajdon védelme a kutatási együttműködésben, valamint az adatvédelemmel kapcsolatos szabályozási kihívások. Az EU jelentős biztonsági kockázatokkal is szembesült a kiberbűnözés és a kémkedés terén, amelyek Kínából származó alkatrészekhez és infrastruktúrához kapcsoltak. Attól tartottak, hogy a kínai gyártású hálózati berendezések (különösen a Huawei és a ZTE termékei) rejtett hátsó ajtókat tartalmazhatnak. Ezek elméletileg lehetővé teszik a kínai kormány vagy hírszerző ügynökségek számára, hogy titokban hozzáférjenek a hálózati adatokhoz, lehallgassák a kommunikációt vagy akár leállítsák a kritikus infrastruktúrát. Emlékszem, hogy 2010 körül az MKB -nál hálózatkorszerűsítési projekt zajlott és bár a legjobb ajánlatot a ZTE adta, mégsem ezeket a termékeket vlasztották bankbiztonsági aggályokra hivatkozva.
Az 5G hálózatok nem csak a mobilkommunikációt, hanem az energiaellátást, a pénzügyi rendszereket és az ipari automatizálást (intelligens gyártás) is támogatják, így a sebezhetőségük rendszerszintű kockázatot jelent. A kínai gyártású félvezetők és más hardverkomponensek (pl. szerverek, routerek, IoT-eszközök) széles körben beépültek az európai termékekbe és infrastruktúrába. Egy rosszindulatú kód elrejtése vagy egy hibás alkatrész beépítése a gyártási fázisban (ún. hardware implant) nehezen észlelhető kockázatot jelenthet. Kínai cégek részvételével kiépített adatközpontok esetén fennáll az adatok illetéktelen hozzáférésének veszélye - hangoztatták a szakértők.
Európa csak akkor válhat képessé a Kína digitális felemelkedéséből fakadó kihívások enyhítésére, ha az EU és a tagállamok összehangolják erőfeszítéseiket az európai technológiák és az egységes digitális piac előmozdítása, valamint a polgárok és a kulcsfontosságú infrastruktúra védelmére irányuló szigorúbb intézkedések meghozatala érdekében. Erre már vannak működő példák, mint az 5G eszközkészlet (Toolbox), hivatalos nevén EU 5G Kiberbiztonsági Eszközkészlet – EU 5G Cybersecurity Toolbox. Az EU 2020-ban kiadta az 5G biztonsági eszközkészletet, amely ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok számára, hogy a "magas kockázatú szállítókat" (utaltan Huawei, ZTE) kizárják vagy korlátozzák a kritikus hálózati komponensekből. Emellett igyekszik szigorúbban vizsgálni azokat a kínai befektetéseket, amelyek potenciálisan torzíthatják az európai piacot és biztonsági kockázatot jelentenek.
A fentiek közvetlenül mutatnak rá arra, hogy ez már nem kérdés. Helyzet van. Kína ambiciózus digitális stratégiája a Digitális Kína (数字中国), a gazdaság és a társadalom minden területét felöleli, és magában foglalja a nagy hazai és nemzetközi projekteket is. 2023-ban kiadott "A Digitális Kína Építésének Átfogó Terve" 《数字中国建设整体布局规划》 öt fő területet jelöl meg: digitális gazdaság, Digitális Kormányzás (数字政府), Digitális Társadalom (数字社会), Digitális Kultúra (数字文化), Digitális Ökológia (数字生态). A makrogazdasági és társadalmi átalakítás elérése érdekében a kormányzat Xi Jinping alatt politikai gazdaságának két jellegzetes aspektusára épít: a "legfelső szintű politikai tervezésre" (顶层设计) és az IKT szektorban meglévő egyedülálló kormányzati - magán szövetségre. Egyébként a Digitális Kína (数字中国) egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja a korábbi stratégiai terveket (mint az "Internet Plus" és a mesterséges intelligencia fejlesztése) és a korábbi kérdésekben említett projektek (például a Digitális Selyemút) céljait is.
Annak biztosítására, hogy a legfelsőbb szinten hozott döntéseket gyorsan továbbítsák a végrehajtó szintekre, bizottságokra támaszkodnak ebben a koordinációban. E csoportok közül kettőt – a Kibertérügyi Bizottságot és a Katonai-Civil Integrált Fejlesztési Bizottságot – nemrégiben Központi Bizottsággá minősítettek, ami feljogosította őket arra, hogy közvetlenebb módon koordinálják és kikényszerítsék a digitális stratégia mentén elfogadott cselekvési tervek végrehajtását. Kínai Központi Kiberbiztonsági és Informatizációs Bizottság 中央网络安全和信息化委员会 közvetlenül felelős a Kínai Népköztársaság kiberbiztonsági (网络安全) és információs technológiai (信息化) politikájának kialakításáért és végrehajtásáért. A Katonai-Civil Integrált Fejlesztési Bizottság 中央军民融合发展委员会 felelős a Katonai-Polgári Fúzió (Military-Civil Fusion – MCF) stratégia felügyeletéért. A stratégia célja, hogy a katonai és a civil szektor tudományos és technológiai erőforrásait maximálisan összehangolja, ezzel segítve a hadsereg modernizációját (a Made in China 2025 keretében fejlesztett MI, robotika, űrtechnológia felhasználásával).
Ha pedig ezt a témát központilag is kiemelték, az határozottan jelzés értékű.
Mit gondolsz, miért épp ezt a kettőt tették a legmagasabb szintre?
Kína emellett szisztematikusan támogatta a komrányzati - magán együttműködés különböző formáit az IKT szektorban. Támogatta a hazai IT-bajnokokat (BAT, azaz: Baidu, Alibaba, Tencent) azzal, hogy blokkolta a külföldi versenytársakat a kínai piacról. Mint azt fenljebb is olvashattad, lehetővé tette ezen vállalatoknak, hogy jegyezzék őket a tengerentúli tőzsdéken, hozzáférjenek a külföldi tőkéhez és kiterjesszék üzleti tevékenységüket más piacokra is. Ugyanakkor a kormányzat meglehetősen hatékony mechanizmusokat alkalmazott e nemzetközileg hálózatba kapcsolt vállalatok ellenőrzésére és irányítására.
Ilyen volt a kormányzati támogatás finanszírozás és preferenciális beszerzés révén, ahogy ez a két nagy kínai távközlési berendezéseket gyártó vállalat, a ZTE (中兴通讯 hivatalosan "állami tulajdonú és magánkézben lévő") és a Huawei (华为 egy állítólagosan magánvállalat, amely szoros kapcsolatban áll a komrányzattal) esetében is fennáll. Még nehezebb látni a komrányzat befolyását és az állami ellenőrzési mechanizmusokat egy burjánzó ökoszisztémában, amely magában foglalja az innovatív startupokat, a kockázatitőke-alapokat, a helyi és tartományi kormányokat, valamint a kínai hadsereget.
A gyors technológiai fejlődésre irányuló törekvésükben Kína vezetőit több motívum is hajtotta:
Tehát az elmúlt években Kína vezetésének új, fenntartható növekedési motorokat kellett létrehoznia, hogy elkerülje, hogy szuperhatalmi státuszba való emelkedést egy gazdasági visszaesés vagy társadalmi instabilitás kisiklassa. A digitalizációt kulcsfontosságúnak tartották egy innovációvezérelt, versenyszabályozott és magas hozzáadott értékű gazdaság megteremtéséhez. A kormány ezt a célt a hagyományos feldolgozóipar korszerűsítésének ösztönzésével, a digitális szolgáltatási szektor fellendítésével és szabályozásával, valamint a csúcstechnológiai iparágak nagyobb technológiai önellátására való törekvéssel befolyásolta.
Kína hatalmas tőkét csatornázott állami irányítású alapokon keresztül a feltörekvő technológiákba. Visszatartotta a külföldi versenytársak hazai piaci belépését a belföldi vállalatok védelme érdekében. Az óvatos szabályozási megközelítések mozgásteret biztosítanak a kereskedelmi szereplőknek az innovációra, akik pedig gőzerővel innoválni kezdtek. Nem meglepő módon ezek jelentős növekedéshez vezettek számos ágazatban. Kína most olyan technológiák egyértelmű globális vezető szerepéért versenyez, mint az 5G, az AI, a kvantumszámítástechnika vagy a blokklánc - de szerintem már ebben a magasságban vannak.
De szakértői vélemények azt állítják, ezek a strukturális előnyök nem eredményeznek automatikusan kínai globális vezető szerepet minden bevett és feltörekvő technológiában. A félvezetők terén való függőség leküzdésére tett kísérletek eddig kudarcot vallottak. A félvezető- (vagy integrált áramköri) technológia terén fennálló súlyos külföldi függőség leküzdésére nemzeti prioritássá emelte a technológiai önellátást (科技自立自强). Ez a célkitűzés 2020 óta, a globális geopolitikai feszültségek és a Kína ellen bevezetett technológiai korlátozások (például a félvezetőkre vonatkozó amerikai exportkorlátozások) miatt kapott kiemelt figyelmet. Az Egyesült Államok által kivetett exportkorlátozások óta (amelyek a Huawei és más cégek hozzáférését szigorúan korlátozták a fejlett chipekhez) még sürgetőbbé vált. A "minden erőforrást bevető" megközelítés (whole-of-nation approach) rövid távon csökkenti a nyugati importtól való függőséget az alacsonyabb technológiai szinteken, de a legfejlettebb, 3 nm alatti chipek terén való teljes önellátás elérése továbbra is Kína legnagyobb technológiai kihívása marad. A technológiai önellátás (科技自立自强) egy kulcsfontosságú, magas szintű stratégiai cél Kínában, melynek jelentése: "tudományos és technológiai önellátás és önmegerősítés" vagy "önálló fejlődés és megerősödés a tudomány és technológia terén." Hivatalosan is a nemzeti fejlődés stratégiai alapjává nyilvánították. Ez a célkitűzés a 14. ötéves terv (2021–2025) és a 2035-ös hosszú távú célkitűzések egyik legfontosabb prioritása. A hivatalos tervdokumentumot itt éred el: A Kínai Népköztársaság nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésének 14. ötéves terve (2021–2025) és a 2035-ös hosszú távú célkitűzések vázlata 《中华人民共和国国民经济和社会发展第十四个五年规划和2035年远景目标纲要》. A "科技自立自强" koncepció a vázlat II. fejezetében (Az innováció fenntartása és a modernizáció egészének támogatása, mint a fejlesztés alapja) és a III. fejezetben (A tudományos és technológiai önállóság megerősítése, mint a nemzeti fejlődés stratégiai alapja) kap kiemelt szerepet.
Digitalizáció és ipari korszerűsítés az értékláncban
2015 májusában Kína hivatalosan bejelentette a Made in China 2025 (国务院关于印发 《中国制造2025》 的通知) stratégiát, amely egy átfogó, ágazat-specifikus terv volt az ipar nagyszabású digitális átalakítására.
Az MIC 2025 végrehajtása és folyamatos finomhangolása fontos jelzése volt Kína digitális pályájának. A stratégiát folyamatosan igazították a változó környezethez: 2017-ben frissítették a stratégia "útitervét" (Kiegészítő Dokumentum: "4-es Útiterv" (2017), azaz a Kínai Intelligens Gyártás Fejlesztési Terv 《智能制造发展规划（2016－2020年）》), hangsúlyosabban szerepeltek benne olyan kulcsfontosságú feltörekvő technológiák, mint az 5G, az AI és a kvantumszámítástechnika. 2018-2020 közötti időszakban MIC 2025 vált az USA és Kína közötti kereskedelmi háború egyik fő célpontjává. A tervet tisztességtelennek és piac-torzítónak ítélte és szankciókat vezetett be a kínai technológiai cégek (Huawei) ellen, különösen a félvezető-ellátás korlátozásával. A terv neve ekkoriban háttérbe szorult a kínai hivatalos kommunikációban, de a mögötte lévő kormányzati célok (lásd: ipari önellátás) változatlanok maradtak. A szankciók hatására 2021 és 2025 közt Kína még erőteljesebben fókuszált a technológiai önellátásra. Ez volt a "Kétkörös Stratégia (Dual Circulation Strategy, kínai nevén: 双循环发展格局)" egy 2020-ban bevezetett kínai gazdasági és politikai stratégia, amelynek célja, hogy növelje Kína belső gazdasági ellenálló képességét a globális politikai és kereskedelmi bizonytalanságokkal (különösen az USA szankcióival) szemben, miközben továbbra is nyitva tartja az országot a külföldi kereskedelem előtt. Ez lényegében azt jelentette, hogy Kína két lábon áll: a belső technológiai és fogyasztói erőre támaszkodik, hogy ne váljon zsarolhatóvá, de továbbra is hasznot húz a globális kereskedelemből.
Szóval, ezzel az állami támogatás az alapvető technológiák (pl. chipek, alapszoftverek) fejlesztésére irányult. Ekkor érett be a terv a robotika, az elektromos járművek (EV) és a megújuló energia területén, ahol Kína globális exportőrré és technológiai vezetővé vált. A globális helymeghatározó rendszerek (GPS) iránti hazai keresletet teljes egészében Kína saját Beidou Navigációs Műholdrendszer (北斗) rendszere elégítette ki, mely a GPS (USA), a GLONASS (Oroszország) és a Galileo (EU) közvetlen versenytársa és Kína technológiai önállóságának, valamint a Digitális Selyemút stratégiának kulcsfontosságú eleme.
Kína jelentős összegeket fektetett a technológiai innováció különböző területeibe:
Kína bejelentette, hogy 2020 és 2030 között 411 milliárd USD-t fektet távközlési rendszereinek 5G-re történő korszerűsítésébe. Csak a Huawei 2009 óta 600 millió USD-t fektetett 5G technológiák kutatás-fejlesztésébe. A vállalat és versenytársa, a ZTE 5G-próbákat indított Európa-szerte, amely a szabályozási széttagoltság és a beruházások hiánya miatt lemaradt Kína és az USA mögött.
A kínai kormány jelentős gazdasági előnyökre számított a digitális innováció határain belül és kívül történő ösztönzésével: a becslések szerint pusztán a Dolgok Internete (IoT) termékek és fejlesztések 1,8 billió USD kumulált GDP-növekedést adhatnak Kína számára 2030-ig. Piacának mérete, az állami támogatás, az adatok elérhetősége és az új technológiák (mint a mobilfizetések) társadalmi elfogadására való nyitottság már igen jelentősen hozzájárult a kínai e-kereskedelem hatalmas növekedéséhez, amely 2017-ben a globális piac 42% tette ki.
Az ambiciózus kínai tervekkel kapcsolatos nemzetközi feszültségek ellenére – amelyek különösen az USA-ban váltottak ki kritikát – az európai vállalatok és kormányok (különösen Németország) intenzíven együttműködtek kínai partnereikkel az elmúlt években. 2018-ban mind a kínai szakértők, mind a hivatalos körök nagyobb nyitottságot jeleztek a külföldi részvételre a Made in China 2025 végrehajtásában, még akkor is, ha ez belsőleg Kínában is vitatott kérdés volt.
A hagyományos gyártási érdekekhez kötődő szervek (például az állami tulajdonú vállalatok (State-Owned Enterprises, röviden SOE-k) és a Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság (国家发展和改革委员会)) általában az önellátás mellett álltak. Egyébként ez a bizottség Kína legfőbb makrogazdasági tervező és végrehajtó szerve, gyakorlatilag a "kínai gazdasági vezérkara". Megfogalmazza az ötéves terveket, meghatározza a hosszú távú gazdasági stratégiákat (például a Made in China 2025 és a Kétkörös Stratégia átfogó irányelveit), és felelős az országos beruházások és árazási mechanizmusok jóváhagyásáért. Dönt arról, hogy mely gazdasági szektorok kapjanak kiemelt támogatást, és hol korlátozzák a fejlesztéseket. Ezzel közvetlenül befolyásolja az SOE-k, tehát az állami tulajdonú vállalatok tevékenységi körét.
2018 Roadmap. Valójában 2025-re Kína meghaladta az elképzeléseit
Digitális innováció gyors eredményeket hoz
A digitális innováció ösztönzése érdekében a kínai kormány több intézkedést is bevezetett.
Például a 2015-ben elrendelt Internet+ (互联网+) kezdeményezés egy makrogazdasági politikai kampány volt, amelynek célja az internet, a felhőalapú számítástechnika, a big data és a Dolgok Internete széles körű iparágakba (beleértve a mezőgazdaságot, a feldolgozóipart és a szolgáltató szektort) történő beépítésének elősegítése. Lényege az volt, hogy az offline tevékenységeket az online világba hozza, az internetes technológia segítségével lebontja az információs akadályokat és példátlan hatékonysággal köti össze az embereket a szolgáltatásokkal és az árukkal. Ha Kínába mész, többek között ezt tapasztalhatod:
Az "Internet+" korszak alatt az internet lényegében egy szuper-közvetítőként és koordinációs platformként működött. Magukat a nem változtatta meg az alapvetően – ha elvitelre rendelsz, az étel ugyanaz marad; ha leinted fuvart, az autó ugyanaz marad. Az Internet+ végrehajtásával a kormány célja az volt, hogy munkahelyet biztosítson a nagy-, és még mindig növekvő számú diplomásnak, akiknek hiányoznak a foglalkoztatási lehetőségei. Ennek támogatására a "tömeges vállalkozói szellem és innováció" (大众创新万众创业) kampány egyszerűsített regisztrációs eljárásokat és startup-központok létrehozását támogatja a kisvállalkozások számára.
Az intézkedések hoztak némi eredményt, de a gyors terjeszkedés a minőség rovására ment:
Hasonlóképpen megnövekedtek a vállalati és fogyasztói panaszok a szellemi tulajdon megsértésével, a hamisított és nem biztonságos árukkal kapcsolatban, amelyeket a be nem jegyzett kisméretű eladók serege árusít.
A kormány pedig azért küzdött, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt az ágazati növekedés ösztönzése és a fejlesztések ellenőrzése között.
Az e-kereskedelmet szabályozó átfogó törvény 《中华人民共和国电子商务法》 2019. január 1-jén lépett hatályba. A tervezet elkészítésében részt vevő külföldi szakértők szerint a tisztviselőket nagy aggodalommal töltötték el egyes befolyásos vállalatok (mint az Alibaba 阿里巴巴集团) által létrehozott független adminisztratív struktúrák, amelyek külön vámügyi megállapodásokat és még biztonsági őröket is (!) magukban foglalnak.
Az új törvény részben igazodott a nemzetközi szabványokhoz és más országok szabályozásaihoz azáltal, hogy felelősségre vonnta a webes vállalatokat az oldalaikon harmadik féltől származó eladók által értékesített hamisított és tiltott árukért. Ugyanakkor formalizálta az IT-hez kapcsolódó iparágakban elterjedt-, korábbi protekcionista gyakorlatokat, megtiltva a külföldi vállalatoknak a közvetlen részvételt a kínai piacon.
Kína hosszú útja a technológiai önellátás eléréséhez
A Kína 2020 években jellemző függőségének egzisztenciális jellege a külföldi gyártmányú alapvető technológiáktól minden kínai vezető számára nyilvánvaló volt és egyre inkább nemzeti vitakérdéssé vált. 2018-ban az USA által a kínai IT-konglomerátum, a ZTE elleni exporttilalom ideiglenes elrendelése arra kényszerítette a vállalatot, hogy leállítsa főbb üzleti tevékenységeit. Ez az esemény, az új amerikai exportellenőrzési szabályok és a távközlési óriás, a Huawei elleni folyamatos nemzetközi visszahatás újraélesztette a vitát.
Sok tekintetben Kínának hosszú utat kellett megtennie a csúcstechnológiás önellátás eléréséig. Ezekben az években több kínai félvezető-szakértő is bírálta az ország meglévő finanszírozási és kutatás-fejlesztési (K+F) stratégiáit az ágazatban, mondván, hogy azok túl gyorsan törekszenek a kereskedelmi eredményekre. A Mesterséges Intelligencia (AI) technológia fejlesztésében Kína felülmúlta a többi országot az anyagi ráfordításban. Példa erre, hogy Franciaország 2018 áprilisában 1,5 milliárd eurós K+F alapot hozott létre, míg a kínai Tienjin város önmagában bejelentette, hogy 13,5 milliárd eurót szándékozik pumpálni az AI kutatásba. Kína egyértelmű versenyelőnyt élvez a tömeges adatgyűjtésben is, és ezáltal a gyakorlati, specifikus feladatokra tervezett algoritmusok fejlesztésében is. A "Digitális Kína" stratégia a nemzeti megújulás eredményének következményeként a világ első intelligens (kínai) társadalmát alakítja ki. Szeretném hatrozottan felhívni a figelmet az "AI Plus"-ra (人工智能+), mely a 15.-ik ötéves terv egyik legfontosabb irányelve. A digitalizációra pedig semmi sem lesz nagyobb hatással, mint a mesterséges intelligencia (AI) ennyire mélyreható integrációja. Ide linkeltem a Kínai Államtanács által közzétett véleményt az "AI Plus akció mélyreható végrehajtásáról" (kínai nyelven: "人工智能+" 行动的意见)
Kína jelentős előrelépést tett az új kommunikációs szabvány, az 5G fejlesztésében. Az egyetlen ország volt, amely megelőzte az ENSZ Nemzetközi Távközlési Uniója (ITU) által javasolt "2020-as 5G Fejlesztési Ütemtervet". 2015 óta a Huawei és a ZTE több pénzt költött 5G-re, mint bármely más ország cégei. Kína 2019-ig 14,1 hálózati helyszínt épített 10.000 főre jutóan, szemben az Egyesült Államok 4,7-es és Németország 8,7-es értékével. Csak Japán épített többet (17,4).
Kína ambícióit nem csak gazdasági tényezők motiválják: a polgári-katonai integráció (CMI, 军民融合), amely 2014 óta kiemelt nemzeti stratégia, összekötő kapocsként szolgál Kína azon törekvései között, hogy "tudományos és technológiai szuperhatalommá" váljon, és azon terve között, hogy 2049-re erős katonaságot építsen, amely képes háborúkat vívni és nyerni. Ezt úgy teszi, hogy előírja és koordinálja a nagyobb információcserét és erőforrás-megosztást a katonai és civil intézmények között. A kínai kormány a magánszektor csúcstechnológiai innovációját igyekszik felhasználni a feltörekvő kettős felhasználású technológiák dominanciájának elérésére, a kiberhadviselési képességeinek fejlesztésére, az AI felfegyverzésére és a kvantumfölény elérésére. Nagy teljesítményű processzorok (GPU-k), adatközpontok, fejlett AI szoftverek katonai területen a célpont-felderítés, autonóm fegyverrendszerek, katonai szimuláció alapjai. A nagy pontosságú GPS/GNSS rendszerek precíziós irányítású rakéták és drónok irányításában kaptak kulcsszerepet.
A fentiek is indokolták azt, hogy a kínai hadsereg nagyobb ellenőrzést szerezzen a digitális infrastruktúra felett, amelyre parancsnoki és irányítási képességeinek megerősítéséhez van szüksége. Ezzel a céllal fektet le tenger alatti optikai szálas kábeleket az 1990-es évek óta, beleértve a Dél-kínai-tengert is A Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) várhatóan hasznot húz a nemzeti Beidou Műholdas Navigációs Rendszer (北斗卫星导航系统) kiterjesztéséből is, amelynek lefedettségét a "Övezet és Út" mentén több mint 60 országra tervezik kiterjeszteni, ami előrelépést jelent az Egyesült Államok Globális Helymeghatározó Rendszerének (GPS) kínai alternatívájának népszerűsítésében. Beidou terjeszkedése egyértelműen a Katonai-Polgári Fúzió (Military-Civil Fusion) stratégia megnyilvánulása, amely növeli Kína katonai képességeit.
Kínai termékek, szolgáltatások és szabványok globális terjesztése
Az olyan vállalatok globális tevékenységei, mint a Huawei, a ZTE és az Alibaba, összhangban állnak a kínai kormány által hirdetett szélesebb stratégiával. Az Alibaba belépett az európai piacra, népszerűsítve saját szolgáltatásait és a kapcsolódó szabályozási kereteket (az eWTP vagy e-World Trade Platform (世界电子贸易平台), magyarul e-Világkereskedelmi Platform, amely személyesen Jack Ma kezdeményezése volt 2016-ban), miután az első megvalósítások Délkelet-Ázsiában és Ruandában megtörténtek. A ZTE és a Huawei kulcsfontosságú partnerekké váltak a fejlett gazdaságok – köztük az EU – nagy távközlési szolgáltatói számára, lefektetve a jövő globális kommunikációs hálózatainak gerincét.
Kína egyik ambíciója, hogy nemzetközileg jelentős 5G szereplővé váljon és a kínai vállalatok technikailag jól pozícionáltak. Ez az ambíció azonban jelentős ellenállásba ütközött, különösen az USA-ban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Az európai országok is vitáztak arról, hogy akarnak-e egy kínai vállalatot megbízni a jövőbeni 5G hálózatok biztosításával és karbantartásával, amelyek olyan innovációk magját képezik majd, mint például az önvezető autózás, az intelligens gyártás és más olyan új alkalmazások, amelyek hatalmas online adatfeldolgozást igényelnek. A kínai globális digitális terjeszkedés legnagyobb kihívását az olyan IT-bajnokok, mint az Alibaba, a Huawei vagy a ZTE szerepének szabályozási visszahatása és politizálása jelentette a fejlett gazdaságokban és a liberális demokráciákban. De ezken már túl vagyunk, a kínai technológiák szépen lassan hétköznapjaink részévé váltak / válnak itt, Magyarországon is.
Kína szívesen támogatta a kereskedelmi szereplőket a kínai digitális termékek és szolgáltatások külföldi használatának kiterjesztésében. Az egyik integráns része ezeknek az erőfeszítéseknek a "Digitális Selyemút" (数字丝绸之路) volt, amelyet először 2015-ben, egy Kína-EU digitális együttműködésről szóló kerekasztal-beszélgetésen vetettek fel. A kezdeményezés, amelyet néha "Információs Selyemútnak" (信息丝绸之路) vagy "Online Selyemútnak" (网上丝绸之路) is neveztek, ernyőként szolgált számos olyan tevékenység számára, amelyek legalacsonyabb közös nevezője az volt, hogy Kína és a világ közötti összekapcsoltság fokozására összpontosítsanak. A Digitális Övezet és Út (Digital BRI, 数字丝绸之路) egy sor kezdeményezést foglalt magában, amelyek az infrastruktúra-, az e-kereskedelem-, a kutatási együttműködés-, valamint Kína szabványainak és normáinak népszerűsítése körül forogtak.
Ez új, nagyszabású digitális infrastruktúra-projekteket eredményezett.
2015-ben a Digitális Selyemút hivatalos bejelentésével a szárazföldi kábelek stratégiai fontosságú prioritássá váltak. Transz-Eurázsiai Szélessávú Kábelrendszer (TEA Next) mely egy szélesebb együttműködés volt, számos szakasza a kínai és orosz vállalatok partnerségével valósult meg. A kábelhálózatok építése és bővítése folyamatos művelet, amely a mai napig tart, újabb és újabb szakaszok befejezésével. A cél az, hogy a Huawei és a ZTE által biztosított kínai telekommunikációs technológia egyre nagyobb teret nyerjen ezen a stratégiai útvonalon.
De Kína előrelépést tett a feltörekvő technológiák nemzetközi szabványainak kialakításában is, vezető pozíciókat szerezve több nemzetközi szabványalkotó testületben. 2015-ben a kínai kormány vezetése létrehozott egy "Speciális Vezető Kiscsoportot" a Szabványosítási Főprojektről az "Övezet és Út Kezdeményezés" mentén (标准联通“一带一路”专项领导小组) az erőfeszítések koordinálására. A kulcsfontosságú prioritások közé tartozott Kína hazai szabványainak népszerűsítésének felgyorsítása, a "nemzetközi gazdasági folyosókra" (értsd: Észak-Kína, Mongólia és Oroszország) való összpontosítás, valamint a közös kutatási és elismerési laboratóriumok támogatása a BRI mentén fekvő országokkal.
Miután 2011-ben nem sikerült többségi támogatást szereznie a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO) egy alternatív Wi-Fi szabványhoz, Kína ma már vezető szerepet töltött be a blokklánc technológia-, a Dolgok Internete (IoT) és az 5G nemzetközi szabványosításában. 2018 júniusában az ISO tagjai jóváhagyták Kína IoT referenciaarchitektúráját (ISO/IEC 30141/2024 szabvány Dolgok Internete (IoT) Referencia Architektúráját írja le). Pekingnek sikerült kulcsfontosságú pozíciókat szereznie három fő nemzetközi szabványalkotó testületben: az ISO-ban, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságban (IEC) és a Nemzetközi Távközlési Unióban (ITU).
aa digitalizáció átalakító ereje globális - Kína törekvései 2018/2019 években
-->
Kínában a digitalizációt nem csupán gazdasági szükségszerűségnek tekintik. Az ambíció túlmutat a globális digitális piactereken való vezető szerep megszerzésén. Kína kormánya a digitális technológiát a vállalatok és a polgárok feletti hatékony kormányzásra és ellenőrzésre is felhasználja. Két cél tekinthető kulcsfontosságúnak: egyrészt a kritikus infrastruktúra és az adatok védelme a külföldi hozzáféréstől, másrészt a Big Data elemzésén alapuló ellenőrzési mechanizmusok létrehozása a gazdasági és társadalmi szereplők előírásoknak való megfelelésének kikényszerítésére.
A KKP vezetőségének kibertérre vonatkozó kormányzási megközelítése folyamatosan fejlődő, egymással összefüggő stratégiákra, jogi dokumentumokra és szabványokra épül. A Kibernagyhatalom (网络强国) mint Kína három elit stratégiáinak egyike a kiberbiztonság érvényesítése az internet megjelenése óta (lásd: Kína három elit digitális stratégiája | 中国三大精英数字战略). A kontroll fenntartása különböző szinteken kulcsfontosságú mozgatórugó: a kiberbiztonságot ezért tágabban határozták meg, mint Európában vagy akár az USA-ban. A kifejezés nemcsak a technológiai, hanem az ideológiai és politikai fenyegetéseket is magában foglalja.
Külföldi vállalatok távoltartása a kritikus infrastruktúrától és az adatforgalom ellenőrzése
A Kiberbiztonsági Törvény (中华人民共和国网络安全法), amely Kibertérügyi Bizottság (中央网络安全和信息化委员会) irányítása alá tartozik és 2017 júliusa óta van hatályban, a lehető legszélesebb körben határozza meg a kulcsfontosságú kategóriákat, mint a "kritikus infrastruktúra" és a "személyes adat". Sokak szerint e fogalmak mindent átfogó terjedelme a törvény leginkább aggasztó jellemzője. A 31. cikk (第三十一条) olyan szakaszokat tartalmaz, amelyek potenciálisan minden iparágat "kritikus infrastruktúrává" változtathatnak, a KKP és az Állami Tanács azon szándékát fejezi ki, hogy a nemzeti érdekek védelmében az államnak szoros ellenőrzést kell gyakorolnia a stratégiai fontosságú digitális eszközök felett. a következőképpen meghatározva:
国家对公共通信和信息服务、能源、交通、水利、金融、公共服务、电子政务等重要行业和领域，以及其他一旦遭到破坏、丧失功能或者数据泄露，可能严重危害国家安全、国计民生、公共利益的关键信息基础设施，在网络安全等级保护制度的基础上，实行重点保护。关键信息基础设施的具体范围和安全保护办法由国务院制定。
国家鼓励关键信息基础设施以外的网络运营者自愿参与关键信息基础设施保护体系。
Az állam kiemelt védelmet valósít meg a hálózati biztonsági szintvédelmi rendszer (等级保护制度) alapjain a kritikus információs infrastruktúrák esetében, amelyek fontos iparágakhoz és területekhez tartoznak, mint például a közcélú kommunikációs és információs szolgáltatások, energia, közlekedés, vízgazdálkodás, pénzügy, közszolgáltatások, elektronikus kormányzás, valamint minden más olyan kritikus információs infrastruktúra esetében, amelynek megsemmisülése, funkcióvesztése vagy adatszivárgása súlyosan veszélyeztetheti a nemzet biztonságát, a nemzetgazdaságot, az emberek megélhetését és a közérdeket. A kritikus információs infrastruktúra (CII) pontos hatókörét és biztonsági védelmi módszereit az Állami Tanács (国务院) határozza meg. Az állam ösztönzi azokat a hálózati üzemeltetőket is, akik nem tartoznak a kritikus információs infrastruktúrák körébe, hogy önkéntesen vegyenek részt a kritikus információs infrastruktúrák védelmi rendszerében.
Kiberbiztonsági Törvény (中华人民共和国网络安全法) 31. cikk (第三十一条)
A hálózatüzemeltetők kötelesek információt megosztani a kibertámadásokról, vészhelyzeti reagálási terveket kidolgozni, és képesnek kell lenniük a rendszereikben lévő sebezhetőségek gyors kezelésére. A "hálózatüzemeltetők" meghatározása azonban homályos. Nemzetközi jogi szakértők szerint ez magában foglalhatja a tulajdonosokat, az adminisztrátorokat és a szolgáltatókat, potenciálisan a vállalatokat is lefedve.
Kína szabályzásai nagyrészt az EU Általános Adatvédelmi Rendeletének (GDPR) mintájára készültek. Az EU-val és tagországaival ellentétben azonban Kína eddig keveset tett a kormányzati adathasználat (és visszaélés) szabályozása érdekében. A Kiberbiztonsági Törvény továbbra is folyamatban lévő munka, még meg kell határozni a kritikus infrastruktúrára és a hálózatüzemeltetőkre vonatkozó részletesebb szabályozásokat. A külföldi vállalatok továbbra is az adatbiztonsági kérdéseket sorolják a legnagyobb aggályaik közé. A külföldi politikai döntéshozók és vállalatok folyamatos visszautasítása a kiberbiztonsági törvény meghatározásainak potenciális hatókörével kapcsolatban meggyőzheti Kínát arról, hogy egyelőre egy rugalmasabb végrehajtási politikánál maradjon.
A polgárok (magatartásának) megfigyelése
A kínai kormány azt a víziót dédelgette, hogy a Társadalmi Kreditrendszer (Social Credit System 社会信用体系), amely egy big data-val működő mechanizmus, hatékony eszközze legyen a törvények, rendeletek vagy más párt-állami célok kikényszerítésére. A természetes személyek és a jogi entitások pontszámot kaptak, amely számos forrásból származó adatokra épült. A rendszer célja a környezetvédelmi és a szellemi tulajdonjogokkal (IPR) kapcsolatos szabályozások betartásának ellenőrzése, de a kormányzati jellegű törvények érvényesítése is, mint például a "nemzetbiztonság" vagy a "nemzeti egység" veszélyeztetése elleni előírások.
A rendszer jelenleg is aktív fejlesztési és végrehajtási fázisban van, bár a működése komplexebb és decentralizáltabb, mint ahogy azt a média nálunk gyakran ábrázolja. A rendszer nem egyetlen országos pontszámon alapszik, hanem a vállalatok (Corporate Social Credit System) és a magánszemélyek megbízhatóságának értékelésére szolgáló, különböző rendszerekből álló hálózat. A rendszer legfejlettebb és leginkább kényszerítő része a vállalatokra vonatkozik, és már nagyrészt teljesen kiépült. A vállalatok folyamatos ellenőrzés alatt állnak mintegy 40 különböző kormányzati szerv által (pl. adóhivatal, környezetvédelmi hatóság, minőségellenőrzés). Minden vállalat rendelkezik egy egyedi azonosítóval, amelyhez hozzárendelnek egy megbízhatósági minősítést. A jutalom és büntetés rendszerében a "Hong Mingdan - Megbízhatóak" azok a vállalatok, amelyek kiválóan teljesítenek, gyorsított eljárásokat kapnak kormányzati ügyintézésben, kedvezőbb hitelfeltételeket és könnyebb engedélyeztetést. A Fekete lista "Fei Mingdan - Megbízhatatlanok" azok a cégek, amelyek megsértik a szabályokat (pl. környezetszennyezés, adócsalás, munkajogi jogsértés), szankciókkal szembesülnek. Ezek közé tartozik a hitelhez jutás korlátozása, nyilvános pályázatokból való kizárás, és a piacra jutás nehezítése.
Az egyének értékelésére szolgáló rendszerek helyi szinten és szektorspecifikusan működnek, és nem egy globális, egységes pontrendszerként. A legszigorúbb és leginkább centralizált rendszer az adósságokkal és bírósági ítéletekkel kapcsolatos. A bíróságok által "megbízhatatlannak" ítélt személyek (jellemzően azok, akik nem fizetik ki a tartozásaikat) felkerülnek a fekete listára. A feketelistás személyeket megtiltják bizonyos szolgáltatásoktól, például magasabb kategóriájú szállodák foglalásától, repülőjegy vásárlásától vagy gyorsvonattal való utazástól.
Informatikai szakemberként egy hatalmas és összetett technológhiai háttérkörnyezet sejlik fel előttem, amely ezt a rendszert működteti. Gondolj bele, hogy ma Kínában 1,416 milliárd ember él, a jelenlegi kínai környezet magas fokon digitalizált. A kínai felhasználók szinte kizárólagosan mobiltelefonon keresztül lépnek be az internetre. A mobiltelefon az elsődleges eszköz szinte minden digitális tevékenységhez. A működő digitális technológiák pedig lehetővé teszik a rendszer végrehajtását, összhangban a Digitális Kína és a Nemzeti Informatizációs Stratégia céljaival. Big Data és Felhő technológiák alkalmazása a hatalmas mennyiségű kormányzati és magánszektorban gyűjtött adat feldolgozására és magas fokú integrációjára a felhőalapú rendszereken keresztül. AI és arcfelismerés a helyi végrehajtásban (pl. közlekedési szabálysértések azonosításában) segítenek az intelligens megfigyelőrendszerek.
Az Internet és a kibertér
Az adatok feletti egyre nagyobb szorítás mellett a korány folyamatosan szigorította az internethasználatra vonatkozó szabályozásokat annak érdekében, hogy a hivatalosan elfogadható nézetek maradjanak a domináns hangok a kínai kibertérben. 2017 óta a kormány több kommunikációs csatornára is kiterjesztette a hatáskörét, bezárva az "elrejtett tereket" az információk és vélemények pluralista cseréje előtt. 2017 szeptemberében a Kínai Kibertér Adminisztráció (CAC, 中华人民共和国国家互联网信息办公室 vagy teljes nevén: Kínai Népköztársaság Állami Internet Információs Irodája mely a Kibertérügyi Bizottság (中央网络安全和信息化委员会) irányítása alatt működik) felelőssé tette a csevegőcsoport-szolgáltatókat, valamint a privát csoportok adminisztrátorait a megbeszélések tartalmáért. Előírta számukra, hogy hat hónapig tárolják a felhasználói adatokat, és hitelminősítési rendszert alkalmazzanak az általuk kínált szolgáltatásokra.
Ennek alapja az úgynevezett Nagy Tűzfal (防火墙 vagy ismert kínai nevén: Arany Pajzs Projekt: 金盾工程), amely különféle kifinomult eszközöket használ az internetes forgalom blokkolására és szűrésére. A kormány továbbra is ösztönzi az öncenzúrát a széles körben meghatározott "illegális tartalom" önkényes tiltásával, mind a felhasználók, mind az IT-cégek körében. A vezetés elkezdett explicitebb jogszabályokat is kiadni, hogy hatékonyabbá tegye az olyan korábban gyakran lazán érvényesített követelményeket, mint a valódi név regisztrációs rendszer (实名制).
Kína kibrirányítási rendszere folyamatosan fejlődik
Kínába látogatva a valódi név regisztrációs rendszert (实名制) te sem tudod kikerülni. A valódi névvel történő regisztráció ma már kötelező Kínában szinte minden digitális tevékenységhez. Közösségi Média és Platformok: Regisztráció a WeChat, Weibo, Douyin (TikTok kínai változata) és minden más közösségi platformon. Fizetési platformok (pl. Alipay, WeChat Pay) használata is igényli a banki számlához kapcsolt valódi nevet. A rendszer jogi alapját többek között a Kiberbiztonsági Törvény (中华人民共和国网络安全法) teremti meg, amely előírja a hálózati operátoroknak, hogy ellenőrizzék a felhasználók identitását. A Shímíng Zhì lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy a digitális térben zajló tevékenységeket közvetlenül a személyekhez kössék, ami kritikus a Társadalmi Kreditrendszer (社会信用体系) működtetéséhez, és megkönnyíti a kormányzati cenzúra és felügyelet végrehajtását.
Kína átfogó és ambiciózus digitális politikája ellentétben áll az EU még mindig töredezett stratégiájával. Ma Kína digitális átalakulása legalább három különböző módon hat Európára:
Ugyanakkor Kína digitális térhódítésa vagy globálissá válása technológiai és pénzügyi alternatívákat kínál az uralkodó amerikai gyártmányú digitális megoldásokkal és üzleti modellekkel szemben. Ez kihatással van az EU–Kína kapcsolatok kezelésére és a transzatlanti szövetségre, mivel az európai szereplők az együttműködési lehetőségeket keresik, miközben megelőzik a biztonsági kockázatokat az egyre nagyobb tétű játékban.
Európának kezelnie kell a gazdasági versenyt, az összefonódást és a függőséget
Bizonyos területeken a kiegészítő technológiai erősségek és gyengeségek ösztönzik az együttműködést politikai és ipari szinten. Kína az üzleti modellek és az integrált alkalmazások terén mutatott ereje kiegészíti az európai technológiai előnyt az intelligens gyártásban és a Dolgok Internetében (IoT). A kínai vállalatok európai piacokra való terjeszkedése azonban elmélyíti a technológiaátadással kapcsolatos aggodalmakat, és új kihívásokat vet fel azzal kapcsolatban, hogyan lehet kezelni a kínai digitális piaccal való nagyobb összefonódást. Itt már szerepelnek a beruházásokra vonatkozó méltányos verseny szabályai, a kutatási együttműködésekben a szellemi tulajdon védelme, valamint az EU és Kína közötti határokon átnyúló e-kereskedelem és adatforgalom kezelése és szabályozása.
A kínai IKT-vállalatok növekvő jelenléte felrázta az európai digitális piacokat. Az olyan kínai e-kereskedelmi óriások, mint az Alibaba (阿里巴巴集团) vagy a JD.com (régebben 361 buy, 京东) nemcsak új üzleti modellekkel hívták ki az európai versenytársakat. Részvételük kihívásokat támaszt az Egységes Európai Digitális Piac szabályozási keretével szemben.
A DSM kiépítése szorosan kapcsolódik az EU Kínával szembeni technológiai és gazdasági szuverenitásának növeléséhez. A DSM segíti az EU-t abban, hogy saját normákat (GDPR, AI Act) alakítson ki, ami eltér a kínai (állami kontrollt helyező) és az amerikai (piac-orientált) modelljeitől. Az egységes piaccal az EU nagyobb és vonzóbb partnerré válik, növelve a hazai digitális vállalatok versenyképességét a kínai óriásokkal szemben. Ugyanakkor az olyan kínai IT-cégek, mint a Huawei (华为) vagy a Dahua Technologies (大华技术) már mélyen beépülnek a kritikus európai digitális infrastruktúrákba. Az árban versenyképes európai (vagy amerikai) alternatívák hiánya miatt sok európai tagállam ki van téve a függőségnek, a bezáródási (lock-in) hatásoknak és a biztonsági kockázatoknak.
A kínai e-kereskedelmi, pénzügyi, logisztikai és adatcégek pozitív szerepet játszottak az európai kontinens összekapcsolásában, vonzó termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak az európai vásárlóknak. A kínai vállalatok egyedülálló lehetőségeket kínálnak a K+F együttműködésre is, amelyek egyre inkább a technológiai fejlesztések élvonalában vannak. 2018-ban a Huawei 23 K+F központot hozott létre Európa-szerte, ahol 5G, IoT és chipek terén végeztek munkát. A Midea (美的) és a Haier (海尔) is rendelkezik K+F kutatólaborokkal, amelyek az intelligens háztartási készülékek fejlesztésére összpontosítanak Európában. Kína azon törekvése azonban, hogy vonzza a vezető kutatókat, az IP-veszteség és az EU agyelszívásának csatornáivá teheti a közös kutatási projekteket. A legjobb tudományos elmék bevonzása és megtartása tartós aggodalomra ad okot az EU számára. Kína régóta támaszkodik arra, hogy diákokat küld a világ vezető intézeteibe a tengerentúlra és profitál azokból a képességekből és hálózatokból, amelyekkel azok visszatérve rendelkeznek.
Az Alibaba intelligens logisztikai központjának belgiumi (Liege-ben) létrejötte, rávilágít azokra a potenciális új kihívásokra, amelyeket a kínai digitális óriások jelentenek Európa számára. A létesítmény az Alibaba eWTP (electronic World Trade Platform) globális hálózatának egyik fő európai belépési pontja. A cél az volt, hogy a központ 24 órás szállítási időt tegyen lehetővé a globális piacokra, különösen a kis- és középvállalkozások (KKV-k) számára. A projekt közvetlenül támogatja a Digitális Selyemút (D-BRI) stratégiát is azáltal, hogy Kínának közvetlen és ellenőrzött logisztikai és adatáramlási útvonalat biztosít Európa felé.Mivel az ilyen tevékenységeket a kínai állam támogatja és potenciálisan szubvencionálja is, a kínai digitális szolgáltatások torzított árképzési sémákat hoztak létre a szolgáltatások költségeit tekintve.
Az Alibaba vezette, de a kormány által támogatott, határokon átnyúló e-kereskedelem globális kezdeményezését, az Elektronikus Világkereskedelmi Platformot (eWTP) lassan alááshatja az Egységes Digitális Piacot az európai feltételek szerint, és az adatforgalom és adattárolás biztonságát illetően. Azzal, hogy ráveszi az európai kormányokat az eWTP aláírására, Kína korlátozott hozzáférést biztosíthat számukra az egyébként korlátozott kínai digitális piachoz, miközben a kínai cégek profitálhatnak Európa nyitottságából és az EU szabványosításából.
Európának fel kell mérnie a kínai IT tevékenységek kockázatait a kritikus infrastruktúra szempontjából
A kínai IT-vállalatok régóta kiterjesztették befolyásukat Európa digitális infrastruktúrájába. Kiemelkedő szerepet játszanak a kritikus infrastruktúrákban, mint például a 3G és 4G mobilhálózatok. Azonban csak 2018-ban és 2019-ben került szélesebb körű vizsgálat alá a Huawei szerepvállalása az európai mobilhálózatok kiépítésében. Ezért az EU-tagállamokban az 5G hálózati frekvenciák árverezését a Huawei hitelességével kapcsolatos éles figyelmeztetések kísérték több európai hírszerző ügynökség részéről, és a szövetségesek és hasonló gondolkodású országok által elrendelt egyenes tiltások. Félő volt, hogy a kínai jogszabályok (különösen a Kínai Hírszerzési Törvény) kényszeríthetik a Huawei-t arra, hogy együttműködjön a kínai hírszerző ügynökségekkel, és "hátsó ajtókat" építsen a hálózati berendezésekbe a kémkedés céljából. Az 5G hálózat az energiaszektort, a közlekedést és az e-egészségügyet is támogatja, így a hálózati meghibásodás vagy ellenőrzés kritikus nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet.
Bár a Huawei folyamatosan hangsúlyozta, hogy a vállalatot a törvény nem kötelezi a kínai kormánnyal való együttműködésre, sok szakértő azonban azzal érvelt, hogy a Huawei nehezen tagadhatná meg a hírszerzési segítségnyújtást a tengerentúli üzleti tevékenysége során, ha Kína kéri, és ami a legfontosabb, Kína Nemzetbiztonsági Törvénye alapján. Kína Nemzeti Hírszerzési Törvényének kötelező együttműködési záradékai arra utalnak, hogy a kínai vállalatokra nyomás nehezedhet, hogy a kínai kormánynak olyan adatokat gyűjtsenek és adjanak át, amelyek meghaladják az európai jogi keretek által megengedettet.
Bár a legtöbb európai kormány tartózkodott attól, hogy vitatkozzon a Huawei teljes betiltásának előnyeiről és hátrányairól, a brit hálózatüzemeltető BT 2018 decemberében úgy döntött, hogy blokkolja a kínai IT-vállalatot az 5G megoldások nyújtásában, és eltávolítja a Huawei berendezéseit a korábbi generációs távközlési szabványokból is. Hasonlóképpen, a Vodafone ideiglenes tilalmat vezetett be a Huawei hardverekre az alapvető hálózatokban (core networks). Az EU 2020-ban kiadta az 5G Eszközkészletet (EU 5G Toolbox), amely ajánlásokat fogalmazott meg a tagállamok számára. A tagállamoknak korlátozniuk vagy kizárniuk kell a "magas kockázatú szállítókat" (utaltan a Huawei-re és a ZTE-re) az 5G hálózatok kritikus részeiből (hálózat magja/core). Az EU 5G Eszközkészletének bevezetése (bár nem tiltó jellegű volt) drámai hatással volt a Huawei részesedésére. Számos uniós ország (például Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország) lényegében kizárta a Huawei-t az 5G hálózatok legérzékenyebb, központi (core) részeiből. A Huawei jelenleg elsősorban az európai K+F központjaira fókuszál, hogy a szoftverek és a chiptervezés területén tartsa a kapcsolatot az európai piaccal, elkerülve a közvetlen hálózati infrastruktúra-építési korlátozásokat
Egy ékes példa a sok technológia "csomagolt bevezetésére" és a proaktív európai válasz kidolgozására az "intelligens városok" (smart cities) koncepciójának globális terjeszkedése, amelynek a Huawei az egyik fő támogatója. Ezek az intelligens városok a felhőalapú számítástechnika és a "Dolgok Internete" technológiák köré épülnek a városi menedzsment feladatokban, mint például az erőforrás-optimalizálás és a közszolgáltatások elosztása, a rendfenntartástól a forgalomirányításon, a hulladékgazdálkodáson át a környezetvédelmi intézkedésekig. Kína vezető szerepet tölt be az intelligens városok tesztelésében, így természetes, hogy a kínai vállalatok kiterjesztik globális befolyásukat ezen a területen. A Deloitte tanácsadó cég szerint Kínában mintegy 500 intelligens város projekt volt 2018-ban, ami a globális összesen 1000 projekt felét tette ki.
Európában valószínű, hogy az intelligens város projektek egyedi projektek sorozatából állnak majd, amelyek javítják a kormányzati szolgáltatásokat – a forgalomirányítástól a környezetvédelemig. Van azonban egy jelentős különbség abban, hogy mit akar Európa elérni az intelligens város projektekkel, és mit akarnak a kínai vállalatok szállítani.
Kínában az intelligens városok egy nagyobb folyamatot támogatnak, amelyet a kínai kormány "társadalmi menedzsmentnek" nevez, egy olyan folyamatot, amely közvetlenül a kormányzási kapacitás javítását célozza. Ezek illeszkednek azon erőfeszítésekbe, hogy a kormányzati ellenőrzést integrálja ugyanazokba a rendszerekbe, amelyek Kína gazdasági és társadalmi fejlődéséhez hozzájárulnak. Kína megközelítése az intelligens városokkal kapcsolatban magában foglalja a továbbfejlesztett közszolgáltatásokat, de masszívan fokozza az állami megfigyelés potenciálját is, még akkor is, ha jelenleg kevésbé kifinomult, mint ahogy azt egyes jelentésekben az olvasható.
Ennek ellenére az európai kormányok nagyon kevés kérdést tettek fel a hosszú távú kockázatokkal kapcsolatban, amelyek azzal járnak, hogy lehetővé teszik a kínai technológiai óriások számára az intelligens városok fejlesztésének támogatását. A Huawei az egyik kulcsfontosságú kínai vállalat, amely részt vesz a korai európai intelligens városi megállapodásokban, és számos egyetértési nyilatkozatot (MOU) írt alá Európa-szerte. Jelentős korai projektek indultak például Németországban (pl. Duisburg), Olaszországban (pl. Palermo), Spanyolországban (pl. Barcelona) és Hollandiában.
Az intelligens városokon kívül Közép- és Kelet-Európa is népszerű belépési ponttá vált az európai piacra. Helyi partnerrel való együttműködés révén az olyan multi-szolgáltatók, mint az Alibaba, a Huawei és az olyan speciálisabb cégek, mint a videó megfigyelési megoldásokat nyújtó Dahua, arra törekedett, hogy tovább bővítse üzleti tevékenységüket Nyugat-Európa felé. Nálunk, Magyarországon a Keleti Nyitás hivatalosan 2011-ben indult, és a lényege, hogy a magyar külpolitika fókusza ne kizárólag Nyugat-Európára és Észak-Amerikára irányuljon, hanem aktívan erősítse a kapcsolatokat a keleti és fejlődő gazdaságokkal. A stratégia fókuszában Kína áll, mint a legfontosabb gazdasági partner a "Kelet" fogalmán belül. Kína Magyarország egyik legnagyobb befektetőjévé vált, főként az autóipar (elektromos autók, akkumulátorgyártás, pl. CATL) és a logisztika terén. De hazánk kulcsszereplő is a Kína által támogatott Közép- és Kelet-Európa (KKE) – Kína (17+1 formátum) együttműködésben, és számos BRI-projekthez csatlakozott (pl. a Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztése).
Európának enyhítenie kell a kiberbiztonsági kockázatokat
A 2013-as EU Kiberbiztonsági Stratégia azonosítja a lehetséges fizikai sebezhetőségeket, amelyek az IoT-rendszerek szándékos vagy véletlen meghibásodásából származó biztonsági kockázatokhoz, valamint az olyan kiberbűnözési tevékenységekhez kapcsolódnak, mint a gazdasági kémkedés vagy a politikai manipuláció. Megalapozta az Unió azon törekvését, hogy ne csak a belső piacát védje, hanem a globális digitális normák kialakításában is vezető szerepet töltsön be, válaszolva a növekvő kínai és amerikai technológiai befolyásra is. A Jelenlegi Útmutató a 2020-as EU Kiberbiztonsági Stratégia, célja egy globális, nyitott és biztonságos kibertér biztosítása. Kiemelt figyelmet fordít az 5G/6G hálózatokra, a felhőalapú szolgáltatásokra és a mesterséges intelligenciára. A jelenlegi szabályozási és technológiai realitásokat a 2020-as stratégia és a NIS 2 Irányelv határozza meg.
A Dolgok Internete (IoT) egy olyan szektor, ahol a Kínából származó alacsony minőségű hálózati eszközök biztonsági kockázatot jelenthetnek. Az IoT gyorsan terjeszkedő piac, amelynek értéke 2020-ra elérte a 163 milliárd USD-t. A globálisan körülbelül 200 milliárd hálózati eszköz 95%-át Kínában (Huawei 华为, Dahua 大华技术, Hikvision 海康威视) gyártották 2020-ig...
A nem biztonságos kínai eszközök elterjedése feltételezhetően hozzájárult az elosztott szolgáltatásmegtagadási támadások (DDOS) masszív növekedéséhez Európában. Egy 2017 októberére visszanyúló eset rávilágít a hibás termékek piacra juttatásának kockázataira: akkor az IoT-eszközgyártó Xiongmai Technology (雄迈科技) részleges visszahívást rendelt el termékeire egy DDoS támadásra válaszul, amikor a Mirai rosszindulatú programmal (DHS CISA Mirai Botnet fenyegetésről szóló elemzés) fertőzött háztartások és otthoni biztonsági rendszerek milliói "támadóként" működtek.
A Xiongmai által szállított berendezésekbe integrált firmware-ben gyári, megváltoztathatatlan (hardkódolt) jelszavak voltak. Ez azt jelentette, hogy még ha a felhasználó meg is próbálta megváltoztatni a jelszót, a gyenge alapértelmezett beállítások (pl. "admin" / "123456") a firmware mélyén megmaradtak, és ezeken keresztül a botnet könnyedén átvehette az irányítást. A fertőzött, főként kínai gyártmányú IoT eszközök hálózatát használták fel az addigi legnagyobb elosztott szolgáltatásmegtagadási támadások (DDoS) végrehajtására, amelyek megbénították az Egyesült Államok és Európa nagy részeit. A legjelentősebb támadás a Dyn nevű DNS-szolgáltató ellen irányult, amelynek kiesése súlyos fennakadásokat okozott a nagy online szolgáltatóknál (pl. Twitter, Netflix).
A Xiongmai visszahívta a digitális videorögzítők és IP-kamerák elektronikai kártyáit, és biztonsági javításokat kínált. A vállalat azonban később tagadta a felelősséget, a felhasználókat hibáztatva, amiért nem állítottak be egyedi jelszavakat az alapértelmezetten nem jelszóval védett eszközökre.
Az EU és Kína együttműködési hálózatot (EUC-IDP 2013-2016 közt) hozott létre az IoT kérdésekben. Ez a csúcskategóriás szolgáltatásokra és a nagyszabású projektekre, például az intelligens mezőgazdaságra, az intelligens városokra vagy az autonóm vezetésre összpontosított. Az alacsony technológiai szintű háztartási IoT használatból eredő biztonsági kockázatok ellensúlyozására a kínai-EU szabványosítási együttműködést, amely magában foglalja az ipari termelést és a biztonsági ellenőrzéseket terjesztették ki. Az együttműködés ma már sokkal óvatosabb, az EU kiemelt figyelmet fordít az ellátási lánc biztonságára és a kritikus infrastruktúrák védelmére (Network and Information Security Directive 2).
Kína társadalmi kreditrendszeréből adódó kihívásokkal
A Társadalmi Kreditrendszer (Social Credit System 社会信用体系) valószínűleg negatívan befolyásolta az emberi biztonságot (human security), amely fogalom az EU biztonságkoncepciójának középpontjában áll az 1990-es évek óta. A kreditrendszer kihívásokat jelenteni az EU és az európai szereplők számára. Az európai polgárok magánéletének, biztonságának és jogainak védelmére van szükség a kínai kormány beavatkozása ellen. Ez magában foglalja a védekezést az olyan európai kereskedelmi szereplőkkel szemben is, amelyek együttműködhetnek Kína hatóságaival.
A rendszer leginkább kényszerítő és legfejlettebb része a vállalatokra, beleértve a külföldi befektetéssel rendelkező cégeket (Foreign Invested Enterprises, FIEs) vonatkozik. Róluk az adatokat szisztematikusan gyűjtik és összesítik egy központi adattárban. Bár a külföldiek nem feltétlenül kapnak egy átfogó, pontozott "szociális pontszámot" a helyi pilot rendszerek mintájára, a megbízhatatlansággal kapcsolatos szankciók rájuk is vonatkoznak. SCS biztosítja, hogy a külföldiek és a külföldi cégek is jogi és pénzügyi megfelelés szempontjából teljesen integrálva legyenek a kínai állami felügyeleti és értékelési rendszerbe. Az Európában működő kínai vállalatok az EU területén, a megengedett jogi kereteken belül gyűjthetnek és használhatnak adatokat az EU-polgárokról – és másokról is.
További kockázatot jelent, hogy a kínai vállalatokra (például Baidu, Alibaba vagy Tencent) és a Kínában működő nemzetközi tőzsdén jegyzett vállalatokra nyomás nehezedhet, hogy olyan adatokat gyűjtsenek és adjanak át a kínai kormánynak, amelyek meghaladják az európai jogi keretek által megengedettet. Még ha Kína bevezetne is olyan szabályozásokat, amelyek korlátozzák a kormányzati adathasználatot, Kína és az EU közötti bármilyen adatátviteli megállapodást gondosan mérlegelni kell, tekintettel a Kína érdekeivel szembeni szabályozások kikényszerítésére képes független igazságszolgáltatás hiányára.
A sikeres és exportálható társadalmi kreditrendszer általános normatív hatása komoly kihívást jelent az Európában elfogadható digitális etikával szemben. A Társadalmi Kreditrendszer és a kapcsolódó szabályozások más nem európai szereplők, sőt – részben és módosított formában – Európán belül is utánozhatók lehetnek.
Kína digitális ambíciói nem fognak lineáris pályán kibontakozni. Magának a technológiának a felforgató jellege, valamint a geo-gazdasági és a kormányzati környezet, amelyben fejlődik, megerősítette Kína tudatos választásait. Az, hogy Kína digitális felemelkedése hogyan érinti Európát, elsősorban két kritikus, átfogó feltételtől függ:
A szakértők e feltételek figyelembevételével Európa a Kínával fennálló digitális ügyekre vonatkozó kapcsolatát négy elképzelhető forgatókönyv szerint jósolják.
Lehetséges jövőbeli pályák Kristin és Mareike szerint 2019-ben
A fenti mátrixban szereplő forgatókönyvek azt mutatják, hogy még mindíg jelentős a bizonytalanság Kína és Európa jövőbeli, digitális szférában fennálló kapcsolatai körül. A jövő több tényezőtől függ: a Kínában zajló politikai-gazdasági dinamikáktól; a digitális kormányzással kapcsolatos belső európai összhang mértékétől; Európa saját digitális ipari bázisának fejlődésétől; valamint Kína és Európa USA-hoz fűződő viszonyától.
"Best case" forgatókönyv: az egységes Európa megvédi érdekeit a Digitális Kínával szemben
Ebben a forgatókönyvben Európának sikerül minimalizálnia a kockázatokat. Kiegyensúlyozott, viszonzó feltételeket biztosít Kínával fenntartott kapcsolataiban. Ehhez kínai részéről nagyobb elszántságra lenne szükség az érdemi piaci reformok végrehajtására, azaz a hatalmas állami támogatás és irányítás megszüntetésérea nagy kínai IT-bajnokok számára, valamint megerősített szellemi tulajdon- és adatvédelemre. Kína valószínűbb, hogy elkötelezi magát a gazdasági liberalizáció és a jogi érvényesítés mellett, ha IT-vállalatai továbbra is függenek a külföldi technológiai alkatrészektől, valamint, nemzetközi együttműködésre van szüksége a csúcstechnológiás és feltörekvő technológiák fejlesztésére irányuló ambícióik eléréséhez.
Az EU oldalán a tagállamoknak szinkronizálnia kell a szabályozási kereteiket az Egységes Digitális Piac megerősítése, valamint a kereskedelemvédelmi és a méltányos verseny erősítésre és reformálására. Versenyképesebb digitális ipart kell kiépíteni, ami jobb helyzetbe hozhatja Európát, hogy kiálljon az alapvető erősségeiért, azaz az adatvédelemért és az etikai szabványokért.
Ebben a forgatókönyvben Kína erőssége a digitális üzleti modellek és a sokoldalú platformok létrehozásában kiegészítheti az európai vállalatok technológiai előnyét az intelligens gyártásban vagy az ipari AI-ben és a kiváló minőségű IoT-alkatrészek gyártásában. Várható, hogy a kínai IKT-vállalatok továbbra is utat törnek az európai piacokon, online fizetési engedélyek biztosításával.
Kína valószínűleg folytatja a hazai IT-vállalatainak támogatását, miközben az Alibabához vagy a Tencenthez kötődő magántulajdonban lévő vállalkozások és a feltörekvő startupok külföldi terjeszkedésre törekszik. A feltörekvő digitális vállalatok számára Kína hazai digitális piaca nagymértékben torzított, versenyorientált és gyors tempójú; ez arra kényszeríti a szereplőket, hogy tapasztalatot szerezzenek és külföldön szerezzenek piaci részesedést és ügyfeleket a túlélés érdekében. Az európai vállalatok együttműködésre törekednének a kínai partnerekkel, hogy hozzáférjenek egy vonzó piachoz, amely lazább ügyféladat-szabályozással, vonzó tesztelési lehetőségekkel és pilot projektekkel rendelkezik. Ennek eredményeként a kínai vállalatok a transznacionális digitális hálózatok és ökoszisztémák szerves részévé válnának.
Az EU-nak a döntéshozatalt a digitalizáció gyors tempójához kell igazítania, különben a helyi fejlemények valószínűleg megelőzik a szabályozási kísérleteket, egy koherensebb és egyre keményebb EU-politika Kínával szemben éles versenyhez és esetleg konfrontációhoz vezethet.
Tekintettel arra a jelentős nyomásra, amellyel Kína szembesül a folyamatos gazdasági lassulása miatt, a kormány szinte megduplázta erőfeszítéseit az önellátás elérése és a digitális technológiák globális vezetőjévé válás érdekében. Folytatta, folytatja határozott digitális törekvéseit a hazai IT-bajnokok szubvencionálásával és védelmével, beleértve nemzetközi terjeszkedési tevékenységeiket is.
Az EU mára tudatában van a fokozott versenynek és a kihívásoknak, amelyek mind Kína "technológiai nacionalizmusából", mind a kormányzás alternatív modelljeinek népszerűsítéséből adódnak. Ha a pusztán proaktív stratégiákról védelmi intézkedésekre vált (Kína kritikus infrastruktúrába való behatolása ellen), még határozottabb választ válthat ki Kínától. Globális szinten az EU adatvédelemhez és digitális etikához való védelmezőbb hozzáállása megkülönböztetheti Kínában követett adatközpontú modellektől, és ezáltal kulcsfontosságú építőköve lehet a digitális átalakulás terén európai versenyelőny megteremtésének.
A tehetségekért folyó verseny a konfrontáció egy másik kulcsfontosságú területe lehet. Bár Európa még mindig magasabb pontszámot ér el a vonzó kutatási környezetek és az életszínvonal tekintetében, a kínai vállalatok pénzügyi ösztönzőkkel és gyors karrierutakkal egyre több szakembert vonzhatnak.
A "legrosszabb eset" forgatókönyve, ha Kína a digitális szférában lehagyja Európát
Ha Európa nem tud előállni egy EU-szintű digitális menetrenddel és nem épít ki versenyképes technológiai ipari bázist, lemarad egy erős digitális Kína mögött, amely sikeresen érie el a globális vezető szerepet a kulcstechnológiákban. Ebben a forgatókönyvben Kína leküzdi a legsürgetőbb gazdasági kihívásait és hatékony egyensúlyt teremt a jobban célzott állami támogatás és a kockázati tőkével támogatott magán IKT-szektor méretének növekedése között. Kína jobb helyzetben lehetne az önellátás és a nemzetközi vezető szerep elérésére az olyan technológiákban, mint a kvantumszámítástechnika vagy a AI.
Eközben az EU tagállamok digitális törekvéseit valószínűleg továbbra is a nacionalista és protekcionista tendenciák uralják. Európa azzal a kockázattal néz szembe, hogy lemarad a globális gazdaság és társadalom digitalizálásához való hozzájárulásban – és elsősorban a saját digitális ökoszisztémáihoz való hozzájárulásban. Ha Európának hiányoznak a versenyképes, hazai fejlesztésű technológiai megoldások (pl.: jövőbeni távközlési infrastruktúrájának felszerelése), fennáll a veszélye, hogy túlzottan függővé válik a Kínából – vagy ami azt illeti, az USA-tól – származó termékektől. Ennek eredményeként Európa digitális tájképe töredezett, nem feltétlenül interoperábilis digitális infrastruktúrák és ökoszisztémák hálózata lesz, amelyet kínai vagy amerikai szereplők uralnak. A külföldi beszállítóktól származó alkatrészekre való támaszkodás miatt Európa fokozott sebezhetőséggel nézhet szembe a kritikus infrastruktúrákban, mint például az intelligens energia- vagy forgalmi hálózatokban.
Az, hogy sikeres lesz-e a digitális korban, a nemrégiben egyre nehezebb szövetségesével, az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatoktól is függ. A Trump-adminisztráció "America First" politikája hátráltatja a szorosabb együttműködést a digitális szférában. Az európai nemzetek máris belekeveredtek egy elhúzódó és strukturális USA–Kína konfliktusba: az amerikaiak mára stratégiai versenytársnak és ellenfélnek tekinti Kínát, mind gazdasági szempontból, mind geopolitikai és biztonsági kérdésekben.
Ha az EU azzal a kockázattal néz szembe, hogy tartósan két tűz közé szorul és egy olyan töredezett digitális világgal kell megküzdenie, amelyet kínai vagy amerikai tech-megoldások uralnak. A hazai európai termékek képtelenek a nemzetközi versenyre. Az USA kampánya a Huawei technológia európai telepítése elleni visszaszorításra előszobája a lehetséges jövőbeli konfliktusoknak. Ugyanakkor az USA-nak, az EU-nak több a közös érdeke a digitális terület kezelésében és fejlesztésében, mint Kínával, nem utolsósorban azért, mert demokratikus rendszereket és értékeket osztanak. Kína digitális terjeszkedését nem kizárólag gazdasági motivációk vezérlik. Alapvetően kapcsolódik a rendszerek közötti versenyhez, valamint Kína különbségeihez a liberális piacgazdaság, a szabadkereskedelem és a liberális demokrácia elveivel szemben.
A Digitális Kína több szinten is kihívást jelent. Az együttműködésre kétségtelenül léteznek lehetőségek bizonyos területeken. Más területeken azonban Európának nem szabad késlekednie az intézkedések meghozatalával, hogy megvédje érdekeit a gyorsan változó gazdasági és technológiai környezetben:
Kína digitális ambícióit erős kormányzati koordináció segíti
A Digitális Kína globálissá vált
Kína digitális vezető szerepe bel-, és külföldön
Digitális technológia alkalmazása - kormányzás és ellenőrzés
Kína digitális térhódítása és Európa
Kilátások: verseny kezelése a digitális korban
Éberség, egység, befolyásoló erő - a digitális világban való érdekérvényesítés
Megjegyzések, hasznos linkek